Gärtner Petra (szerk.): Szent István király bazilikájának utóélete. A Középkori Romkert 1938-tól napjainkig - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 56. (Székesfehérvár, 2016)
Gärtner Petra: Az idézet bűvöletében
Szimbolikus térfoglalások Ahogyan arról már szó esett, a romkerti épület a templom első építési korszakával összhangban a román stílust idézi. Lux Kálmán tudatosan törekedett rá, hogy a tervezéshez a helyszínen tanulmányozzanak a prépostsághoz leginkább köthető, román stílusú épületeket. Ismeretes, hogy 1937 májusában saját maga és az épületet tervező fia, Géza számára a MOB elnökétől olaszországi kiküldetést kérvényezett. Levelében a következő városok látogatását vélte szükségesnek: Velence, Torcello, Murano, Padova, Ferrara, Pomposa, Bologna, Ravenna, Firenze, Arezzo, Róma, Assisi, Ancona, Trieszt, Aquileia - ám mindközül elsősorban Ravennát és Pomposát emelte ki.72 Gerevich Lux Kálmán kérését azzal a kiegészítéssel továbbította Hómannak, hogy az általa támogathatónak vélt utazás költségét hadd finanszírozhassák az ásatásra szánt pénzből.73 A tanulmányút hatása már a vázlatokon érződik. így a pomposai téglafalazású bencés kolostortemplom (9-11. század) előcsarnokának hármas diadalíve a mauzóleum árkádnyílásaiban köszön vissza. (39. kép) Ugyancsak ezt az épületet idézi, pontosabban ennek pillérek fölötti görögkeresztjét - elhelyezésében és stílusában - az egyik homlokzatterv.74 A kereszt végül nem a tervrajzon látható formában, hanem téglákból kirakottan készült el, ám a pomposai mintát követve a homlokzat árkádnyílásai fölötti részen. (29-31. kép) A Lux Géza tervei szerint készített körplasztikáknak, illetve azok egyszerű díszű tégla keretelésének szintén megtalálható pomposai párhuzama. (35-36. kép) Maga az építésvezető, Kiss Dezső is úgy nyilatkozott a mediterrán hangulatú árkádokról, hogy „ravennai olasz stílusban építendő árkádsorral zárjuk le a »szent liget« keleti részét’’.75 A belső dekoráció ugyancsak középkori mintákat követ: a kora középkori Itáliába vezetnek vissza Aba-Novák Vilmos falfestményei, Sztehlo Lily ablaka pedig a gótikus katedrálisok színpompás üvegablakait idézi.76 Noha az egész építmény stílusára jellemző az archaizálás, mégis következetesen elhatárolódik a helyi kőtöredékek utánzásától, és ikonográfiái programjában még csak utalást sem tesz a templom patrónusára, a Mennybe Felvett Szűz Máriára. A részleteiben és egészében is rendkívül gondosan megkomponált Romkert eszmei centrumában ugyanis nem maga a prépostság, hanem az azt alapító Szent István király áll. A külső dekoráció a kereszténységre és magyarságra utaló jelképrendszerével mintegy felvezetője a mauzóleum belsejét dekoráló Szent István-ábrázolásoknak, ahol István - szintén e kettős szerepben - szent férfiúként és államalapítóként egyaránt megjelenik. így válik érthetővé, miért vetették el a belvárosba vezető kapuzat falánál az amúgy már jóváhagyott falikút tervét, és miért kerülhetett a helyére a forrásból ivó szarvaspár domborműve. A szarvas-motívum ugyanis - minthogy egyszerre ősmagyar és keresztény szimbólum - ikonográfiái szempontból tökéletesen beleillett a Romkert művészi koncepciójába. Ez a magyarázata annak, hogy miért ez a legtöbbször szerepeltetett díszítőfigura az épület külsején. Szent István kultusza azonban nem csupán a romkerti épületre szorítkozott, hanem - mint látni fogjuk - a Romkertet körülölelő belváros térrendezésében, a köztéri szobrokban, az utcanévadásban és a látványos ünnepségekben ugyancsak megnyilvánult. A háború utáni új politikai érában aztán e kultusz mindenfajta megjelenési formáját (Szent István-ábrázolást és -szimbólumot, vagy pusztán a neve előtti „szent” jelzőt) vaskövetkezetességgel számoltak fel, melyekről rendszeresen tudósított a helyi sajtó.77 A Romkert elkészültével a belváros ezen szakaszának egész térszervezése átrendeződött. (13. kép) Korábban ugyanis a Püspöki Palotától indulva egy magas téglafalkerítés mellett haladt az utca. Közvetlenül a palota mellett állt a városi közkút földszintes kis épülete, tovább, a kerítés végén pedig az Eisenbarth-ház. A nagyszabású térrendezés során azonban mindkettőt lebontották, s az utóbbi helyére épült a mauzóleum. A belvárosból kifelé haladva az út az Eisenbarth-ház után enyhe törésszögben folytatódott.78 Ebbe a törésszögbe épült 1862-ben a II. világháborúban erősen megrongálódott, s 1949-ben lebontott neológ zsinagóga.79 (I. kép) A mauzóleumtól déli irányba folytatódva diadalívszerűen íveli át az úttestet a téglafal. Ez a Lux-féle épületrész a városfallal együtt értelmezve a belváros triumfális lezárásaként, jelképes városkapuként szolgál. (48. oldal) Ily módon valójában a kapuzaton kívül rekedt a zsinagóga. Csitáry is leírja visszaemlékezésében, hogy a kapu „egyrészt elválasztotta ezt a területet a közeli izraelita templomtól, iskolától és óvodától, másrészt harmonikus, zárt egységet adott az egész rommezőnek”.80 A keresztény belváros imázsát jelképekben is megerősíti a kereszt szerepeltetése a kapuzat külső és
