Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Valaha országnapokat, az Úr 1938. évében azonban országévet tartott itt a szent király
Schmidl Ferenc irányította a helyszínek: a Romkert, a bevonulási útvonal (Vasútállomás — Deák Ferenc utca — Zita királyné útja — Várkörút) és a vasútállomás ünnepi díszítését: hozzá 2000 méter nemzetiszínű kárpitot használtak fel. A vasútállomás közönségét a délszaki növények zöldje és a bíborszőnyegek pompája kápráztatta. Szarka Géza és Láng István így írta le a díszítést: „Az árbocokra felrepültek a 7 méter hosszú egybojtos, csúcsban végződő, nemzeti és városi lobogók. A Várkörút összehajtó fái miatt alig látszik a zászló-sorfal: itt tehát az úttest felett kifeszített, vízszintes lobogók adják a ritmust. Minden zászló és minden címer tövében — végig az útvonalon — cserfalombos sisakkal egy-egy fegyveres katona áll. És ezt a nagyvonalú feszes ünnepi díszt gyönyörűen oldja fel a legdrágább magyar füzér: a sorfalat álló magyar ifjúság.”57 A kormányzói pár és kísérete a Túrán különvonaton 10 órakor érkezett meg, Temessy Milán vegyesdandár-parancsnok, Széchényi Viktor, Ecsedy Havranek József és Csitáry Emil köszöntötte. Az utat a bábolnai ménes hófehér lipicai négyes fogatain külön-kiilön tették meg a Romkertig. A kormányzóné lovai út közben megbokrosodtak a nagy tömegtől. A lovak rakoncátlankodása miatti kényszerpihenő volt az oka annak, hogy a sebességtől amúgy is irtózó Hothyné késve érkezett az ünnepségre, utólagos bevonulását és félje tiszteletteljes felemelkedését jól mutatja Pattantyús-Ábrahám filmje. A jelenet azonban nem maradhatott fehérvári adoma nélkül, hiszen az eseményeket tömegek szemlélték a Zita királyné úton. Az adomát, célozva Károly király visszatérési kísérleteire, dr. Baróth Ernő mesélte: „Mondták is, hogy na! Zita királyné mocorog!” A fogat kényszerű megállásáról Kovács Nagy Antalné is beszámolt, eközben tudta jól megfigyelni a ruhákat. A bevonulás kapcsán Noll Ilona mondta el a következő kedves gyerekszáj történetet: „Fehérváron nagynénémnél laktam a Szabó-palotában. Ennek a földszintjén volt a gőzmosodájuk, a Szűcs mosoda. 1938-ban két kicsi gyerekük volt. A vitézavatásra érkező vendégek fogadására mi nem mentünk sehová, hiszen tudtuk, hogy a ház előtt fognak elvonulni, gondoltuk, majd itt megnézzük. A gyerekek nem tudtak talán a dologról, meg túl kicsik is voltak, mert amikor Horthy kormányzó a négyes fogaton közeledett, az egyik gyerek lélekszakadva rohant előre: — Édesanyám, tessék jönni, mert itt a király! ” TÖBBEN VOLTAK KÉTEZERNÉL IS TÁN JÓ MAGYAROK A VITÉZI LISTÁN58 Irnrédy Béla miniszterelnök, az első számú vitézjelölt, Teleki Pál kultuszminiszter és több más miniszteriális úr fogadta a vendégeket a Romkertnél. A kormányzót Temessy Milán altábornagy, dandárparancsnok, a kormányzónét Hóman Bálint kísérte. A díszemelvényen foglalt helyet Haász István tábori püspök és Soltész Elemér protestáns tábori püspök. Tőlük balra a díszmagyarba öltözött hölgyek várták a kormányzónét. Az országnagyok között megjelent József főherceg, tábornagy és fia, József Ferenc főherceg, s a vendégek között ott volt Kozma Miklós, Batthyány Gyula és még sokan mások. Az út másik oldalán álló tribünön az avatandók családtagjai foglaltak helyet. A Romkert melletti úttesten várakozott az 1903 avatandó. 160
