Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Székesfehérvár nekünk magyaroknak a városok városa
Városház térről elhozott Boiy-alkotás, a Püspökkút volt. Itt történt meg tehát az a nevezetes, és bizonyára mesebeli eset a változások miatt eltévedt utazóval. A Belváros egész közlekedési szerkezete megváltozott: a királyi bazilika feltárása és megnyitása miatt az itt állott itató kút megszűnt, a bérkocsik tehát már nem mehettek be a Városház térre. Ugyanakkor kiépültek a taxi drosztok a Magyar Király Szálló előtt (72.). Az autóbusz állomást is ekkor alakították ki a Piac téren. Széles utak épültek a beboltozott csatornák felett. Ezeket ma természetesen már nem tartjuk eléggé szélesnek, ám mindenesetre ezzel vesztette el a város szigetes, csatornás, vizes településképét. A Malom-csatorna beboltozása tette lehetővé a korszak egyik legnagyobb beruházásának, a strand, Csitáry-víz, valamint a már meglevő Rózsáskert együttesnek az összekapcsolását (62-66.), a nagy modern városi parkká való fejlesztés tervével. A strand építkezését a polgármester különösen szívén viselte. Nem is csoda, hiszen 1934. évi avatásakor medencéje nemzetközi versenyek tartására alkalmas uszodának számított, melegített vizét kellemesnek ítélték a fürdőzők, a strandvendéglő pedig népszerű, kedvelt vacsorázó hellyé vált, teraszán kitűnő zene szólt. A vendéglő épületét Schmidl Ferenc tervezte, a strand építész tervezője Matyók Aladár és Gulyás Kálmán volt, a kivitelezésben és a terv adaptációjában is részt vett a városi mérnöki hivatal és a közüzemek vezetősége is. Felépülésekor igazi szenzációnak számított építész berkekben az új közvágóhíd (126-160.). A régit 1934-ben bontották le, s helyén Kralik-Szabó-Farkass-Rimanóczi tervei szerint építették fel 420 ezer pengőért 1935-ben azt az újat, amelyet sokáig példaként tanítottak a műegyetemen, s amelyet mi késői utódok éppen most bontottunk le. Molnár Tibor nagy kedvvel beszélt mindig az új vágóhídról bizonyítandó, hogy „egy ilyen ellenszenvesnek gondolt üzem is lehet kibékítően szép”. Az új vágóhidat 1935. június 29-én, Péter Pál napján avatták fel. 1937. január 31-én adta át Hóman Bálint miniszter a Molnár Tibor tervezte tornacsarnokot a Lövöldében. Akkor ez a létesítmény az ország egyetlen fedett sportcsarnoka volt (68-69.). A 30-as évek végére teljesen belakta a város az egykor oly hatalmas vásárteret, ezért is kellett az újat kialakítani a Homoksoron. A régi térben ekkor még csak a századfordulótól épített házak álltak: a Bíróság, a Téli Gazdasági Iskola (Arany János iskola) és az árvaház (Rákóczi úti óvoda). Most hatalmas új középületek épültek: pl. a Hadtestparancsnokság (Barátság háza, Hübner Tibor terve, 133.), az Állami Polgári Fiúiskola (Rákóczi iskola), a Központi Elemi Iskola (Széna téri iskola, Thomasz Antal terve), a Tüdőgondozó (Kotsis Iván terve), az ún. Úrinők otthona és a Vitézi Székház (124.) (Schmidl Ferenc tervei, részben a Szakszervezeti Székház, illetve a Széna tér sarkán álló egészségügyi intézmény, csecsemőotthon). Ekkor épült a Leánygimnázium és az Egészségház a Várkörúton, az ún. ciszterci bérház, valamint a Ciszterci Rend új gimnáziumának épülete (119.) (Rottman Elemér terve), illetve az OTI székház is a Távirda utcában. Nagyon nagy előnynek számított, hogy ezeket az újonnan épült intézményeket sikerült felszereléssel is ellátni: igazi szenzáció volt például a leánygimnázium és a fiúpolgári teljesen új és modem berendezése és felszerelése. 148
