Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Örvendezz király város! - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 51. A Fejér Megyei Múzeumegyesült kiadványai 8. (Székesfehérvár, 2002)
Székesfehérvár nekünk magyaroknak a városok városa
tek be (Vadásztöltény Gyár, Alumínium Félkész Árugyár, Danuvia Motorkerékpár Gyár, három korszerű repülőtér stb.), ám a város mai iparszerkezete is ezek nyomán alakidt ki. Csitáry polgármester, s ez talán legnagyobb érdeme, elsőrendű fontosságot tulajdonított a Zavaros Aladár polgármestersége alatt megalapozott urbanizáció továbbfejlesztésének (137-139.). Célja az volt, hogy a Belvárostól a külvárosok széléig elvigye az akkori technika minden vívmányát. Megalakították a város köztisztasági vállalatát (99.), a jéggyárat, az új kőbányát, új vásárteret képeztek ki a Homoksoron, megépült az egészségház, a gyógyíthatatlan betegek menháza, az úri nők otthona. Jelentős fejlesztést hajtottak végre a város saját kezelésében levő villanytelepen (135-136.). A 30-as évek elején Polgárdit, Lepsényt, Enyinget és Mezőszentgyörgyöt, az évtized végén már Pákozdot, Pátkát, Falubattyánt, Szabadbattyánt, Nádasdladányt és Tácot is ez az erőmű látta el távvezetéken villamos energiával. A megnövekedett igénybevétel miatt a Láng Gépgyár szerelt fel egy hatalmas új turbinát. Ekkor cserélték ki a Belvárosban a légvezetékeket föld alatti kábelekre, s az 1938-as évre kialakították a díszkivilágítást. A Villanygyár hulladék hőjét a kórház és a Felmayer gyár hasznosította. A 30-as éveket nagy útépítési láz jellemezte (41, 139.). Az országos főutak hálózatát is ekkor tekintették át, és ekkor adtak számot is nekik. A számozáskor vált nyilvánvalóvá, hogy minden országos főút a fővárosból indul, egyedül a 8-as számot kapott gráci út indul Székesfehérvárról. Csitáry polgármester érdeme, hogy a 7-es számú, ún. balatoni utat átvezettette a városon (41.). Ez akkor érdemnek számított, hiszen ez az út turisták tömegét, kereskedőket és vásárlókat hozott a városba. Az út kiépítésével párhuzamosan állami kezdeményezésre a város kövezetvám szedési jogát megvonták, a vámsorompókat lebontották, a kiesett vámbevételért cserébe a város átalányt kapott. A Schmidl Ferenc (1902-1977) (35.) és Molnár Tibor által frissen tervezett, és éppen a jubileumi évre átadott Palotai utca és a Szeder utca találkozásánál épített vámházat dohányos boltnak adták bérbe, az itt lakó vámőrök más beosztást kaptak. Ez és néhány másik régi vámház még ma is áll azonban (42.), s helynevek is megőrizték a sorompók helyét. A Királysor és a Budai út találkozásánál kialakult csomópontot még ma is Sorompónak hívjuk. 1936-ban határozták el azt, hogy a vasútállomás előtti rendezetlen területet lezárják, térré alakítják. Hönsch mérnök tervei alapján láttak munkához: először a Méntelep vonalában levő területet parcellázták (44 46.), s azon emeletes házsor építését engedélyezték. A terv megvalósításához megszerezték a pénzügyminiszter engedélyét is, ami 25 évi adómentességet biztosított az itt építkezők számára. A nyitott csatornákat befedték, a vizes területeket kiszárították, illetve feltöltőtték. A tér feltöltéséhez a MÁV Igazgatóság adta a pályaudvari salakot. Itt épült fel a Prohászka emléktemplom (48-50.) (Fábián Gáspár a tervpályázatot 1929-ben nyerte el), amelynek építési bizottsága élén a polgármester állt. A teret a Széli László tervezte Középfokú Gazdasági Iskola (a mai Vasvári Gimnázium, 45.), majd 1943-ban a polgári iskola (Béke téri iskola) zárta le. így alakult ki az egységes tér koncepciója, amelynek közepén a vasútállomás előtti mélyített pihenőpark várta a fáradt utasokat. 1938-ban nyitották meg az új vasútállomás (43.) aluljárós, szigetperonos közlekedését, és ekkor már az ú j park dísze a 147
