Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

September 3-án reggel a hírlapokban olvastam, hogy Jellacsics a horvát táborral a Dráván átkelt, s nyilatkozványa szerint б akar honunkban rendelkezni, felforrt bennem a méreg, bosszúság, s eljöttnek hittem azon időt, mely minden honpolgár élete feláldozását igényelheti; ekként tehát elhatároztam, a honvédek sorába lépni. Ugyan az nap a forradalmi csarnokba menvén; ott feltárva feküdt Makk Józsefnek egy kiáltványa, melyben Pest városa értelmesb lakói felszólítatnak, hogy ajánlják fel magukat helybeli tüzérekül, hogy szükség esetében Pest városi előtt az ellenség annál erősebben fogadtassék; én ezt családos ember létemre körülményeimhez igen alkalmas honfiállásnak tartván, nevemet tüstént aláirtam - aláírtunk 154-en, - s másnap délután a betanulási gyakorlaton az új épületben megjelentem. A betanítás oly hanyagul ment, hogy többször ujoncz létemre én voltam az oktató. Körülbelől egy hét múlva uj kiáltvány lőn kibocsájtva, melyben előadatott, hogy valószínűleg Fehérvár körül ütközet leend, azért felszólíttatnak a beirottak, hogy kik tehetik szánják el magukat egy rövid ideig Pesten kivül teendő tüzéri szolgálatra; - szinte tüstént aláirtam magamat, - tettük ezt 36-an. - September 24-én délután az utczán sétálván, s egy, nyomatott nagy falragaszra tekintvén, abból értettem, hogy a magukat felajánlók az nap délutáni 6 órakor az uj épületben leendő megjelenésre szólittatnak fel, mert ekkor Makk József parancsnoksága alatt egy lovas üteg az ellenség ellen ki fog indulni; - erre tüstént haza mentem, s vélvén, hogy a hét közepén a baracskai völgynél Jellacsicsot megverjük s így legfeljebb a másik vasárnap ismét honn leendek, két pár fejérruhát, s mintegy 70-80 pft magamhoz vévén, nőm és 5, s 3 1/2 éves fiacskáimtól kisérve a kitett idő előtt az uj épületben megjelentem, hanem itt a készülődés még nagyban folyt, ugy annyira, hogy éppen kilenczet ütött az óra, midőn indulóra a harsona megszólalt; én tehát családomtól újra bucsut vévén, az ágyura felültem, s a táborba mint közlegény megindultam. - Éjfél után Martonvásárra értünk, minthogy nem várattunk, az elhelyezés sok bajjal járt, - én magamat, a hazafiságáról jól ismert Pintér József gyógyszerész- és nejénél, beszállásoltam, kik, mint másként is jó ismerőst, szívesen fogadtak. Másnap reggel körülnézve azt láttam, hogy csak 16 önkéntesek vagyunk, valamint tudtomra esett, hogy egy velünk eljött ugyan, kora reggel isrnét haza ment. Az ütegi személyzet ruházata elég tarkázott volt a rendes honvédek honvédi, mi önkénytesek pedig magán polgári ruháinkban. Délben Sukoróra értünk, másnap jött egy társzekér ruházattal, - én egy köpenyt, attilát, és csákót kaptam; nadrág nem jutván, maradtam a plundrámban; - délután befogott ágyukkal gyakorlat tartatott, - megjegyzendő, hogy eddig Pesten a tanítás csak pusztán álló ágyukkal tétetett, igy tehát itt az önkénytesek közül a sebes fordulatoknál sokan megingottak, néhányan le is fordultak, de másnap ezen gakorlati ismételtetvén; mindenki helyét derekasan megtartotta. E hó 28-án még sötétben megindulván a pákozdi völgybe értünk, midőn a tábor tüzek még égtek. Makk ütegje a tóféli legszélsőbb helyre rendeltetett, egy vonalba Frühwirth fél ütegjével; - én az első számú ágyúhoz lévén beosztva, volt az, az országúttól számítva a negyedik, a tótul pedig a hatodik; ezen összes hadtest állott körülbelől 4000 emberből. Délután eljött Csányi László kormánybiztos az üteg megszemlélésére, - s hozzánk buzdító beszédet tartott, - engemet a sorban fel nem ismert de midőn a szemle után hozzá mentem, leszált a lováról s átölelve megcsókolt; ez nap fő-ágyussá -82