Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)
Azon este a táborban nagy szerencsétlenség történt. Az első honvéd zászlóalj kémszemlére kiküldetett, s míg odajárt, az elodrséget felváltotta a Prinz Preusen-zászlóalj, de még a gyakorlati hadviselésben járatlan sereg, elfeledte értesíteni a volt őrség a következőket, hogy egy zászlóalj künn van szemlén. Az első zászlóalj visszatért, a Prinz Preusenok a homályban azt hitték, az ellenség jő, s sortűzzel fogadták. Több honvéd megsebesült. "Köztünk van az ellenség! - kiabálták a honvédek. - Árulás! A sorkatonaság lövöldöz ránk." Ez villámsebességgel terjedt el az egész táborban. A zavar általános lőn; hiában erősítették a honvédségnek, hogy irtóztató tévedés volt, majd kideríti a vizsgálat, magok a tisztek is csak levertséggel vettek tudomást ezen kibeszédről, de biz a legénységgel elhitetni egy sem erőködött. Látszik, hogy Jellacicnak itt nem volt kéme, mert ha ő erről a helyzetről értesül, okvetlen ránk támad, s nem egy dandár, de egy ezred elég lett volna, hogy egész táborunkat felbomlassza, oly nagy volt a bizalmatlanság, zavar és elkeseredés. Ellenkezője történt annak, amitől félni lehetett. Ha véletlen valaha szerencsét hozott hadakozó félnek, úgy ezúttal mi beszélhettünk arról. Az ellenség ahelyett, hogy rajtunk ütött volna, megbeszélőket küldött, s háromnapi fegyvernyugvást kért. Soha jobbkor! Vezéreink titkolva bár, de örömmel fogadták az ajánlatot. Pesten még képviselői körökben is rossz néven vették a beleegyezést, sőt akadtak olyanok is, kik Mógát ezért gyanúsítgatták. Na, csak lettek volna itt azok az urak, látni a véghetlen zavart és elhangoltságot, másképp ítélnének. A fegyverszünet idejét mind a két vezér a maga hasznára iparkodott fordítani; Móga a megingatott bizalmat helyreállítani, a félreértést kideríteni s a felbomlott rendet ismét jó kerékvágásba hozni tartotta feladatának, s ezt szerencsésen meg is oldotta. Jellacic pedig a férfiszót, katonai becsületet s minden előőrseit áldozatkint cserbenhagyva, seregével megszökött. A fegyverszünet leteltével keressük az ellenséget, mely oly nagy hűhóval tört az országba, de csak előőrseit és hűlt helyét találtuk. Degré, 1983. 226-230. Rosty Zsigmond: Jellacsiccsali csatározások I. A szerb harcz kitörése. Elindulás. Jelacsiccsali összeütközés. 1848-ik év elején Pesten mint magányzó éltem a marcziusi napokban, a honfi-párthoz tartozván, természetesen a mozgalomhoz csatlakoztam, megválasztattam nemzetőri főhadnagynak, 1413 szóval városi képviselőnek; alapítottam Mérey Mórral mint tulajdonos és szerkesztő a Radical lapot, s csekélyebb körömben mi jót tehettem, megtettem. A rácz háborút ollyannak tekintettem, mely elszánt akarattal könnyen lecsendesíthető, hanem Jellacsics bujtogatási aggodalomba ejtettek; Fiume elfoglalása megdöbbentett, midőn pedig 81