Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

Szőgyény-Marich László emlékiratai Hírlapokat már több nap óta nem kaptunk; pesti barátaim eddigi szorgalmas tudósításai is elmaradtak. A közlekedés is annyira meg volt akadva, hogy még azt sem tudtuk, vájjon a közeli Fejérváron bevonult-e Jellasich vagy sem? Ily helyzetben, körülbelül d.e. 10 órakor, kertünk kapuja elótt állván, egy négylovas hintót, huszárral a bakon, Iátok Fejérvár felől jönni. Azonnal feltettem magamban, hogy azt megállítva, akárki ül benne, a Fejérváron történtekről megkérdezem. Intettem a kocsisnak, hogy álljon meg, mi megtörténvén, nagy meglepetésemre észreveszem, hogy Batthyány Lajos ült a kocsiban. Kissé megzavarodtam, mert Batthyányval nem voltam oly bizalmas viszonyban, hogy rendes körülmények között útjában megállítanom illő lett volna s mint politikai ellenek pedig rokonszenvet egymás iránt nem éreztünk. Eljárásomat a helyzet rendkívüliségével mentegetvén, kértem Batthyányi, hogy a történtekről engem néhány szóval felvilágosítani szíveskedjék. Batthyány a legnagyobb szívességgel közlött mindent s zsebeiből elővévén iratait, azok tartalmát nekem fölolvasta. Batthyány nyilatkozatait, melyeket mint történelmi nevezetességűeket azonnal, miután tőle elváltam, papírra tettem, ezek voltak: ,Jövok Fejérvárról, hol Jellasichot megkértem, hogy ha seregével a fővárosba bevonul, annak ártatlan lakosságát kímélje, mert meg vagyok győződve, hogy katonáink az első lövésre szét fognak futni s futamodásukban senki fel nem tartóztathatja őket." „Most Bécsbe megyek, megkérni a felséget, hogy az ártatlanokat a bűnösökért szenvedni ne engedje." - „Denn Sie werden sich noch an den letzten Pressburger Landtag erinnern", folytatá németül, „der auch schon vielen Auswurf unter seinen Mitgliedern zählte, und dennoch kann ich Sie versichern, dass er aus lauter römischen Senatoren bestand, im Vergleiche mit jenen Leuten, welche jetzt beim Pester Landtage beisammen sind und wenn davon nicht einem Dutzend der Kopf zu den Füssen geworfen wird, kann in diesem Lande Ruhe und Ordnung nicht werden." Ezután elbeszélte Batthyány, hogy az előttevaló nap Sukorón hadi tanácsot tartott s azon Moga tábornok és több törzstiszt oda nyilatkoztak, hogy ők seregükkel a bánt megtámadni nem fogják, de ha megtámadtatnának, azon lesznek, hogy visszaverjék. Ezt Perczel ellenezte, mire Moga a földre dobta kardját, kijelentvén, hogy egy lépést sem tesz előre, míg a felség parancsát a bánnal nem tudatják. Ezen megállapodással Batthyány nagyon meg volt elégedve s épen vacsorához akart Sukorón ülni, midőn egy futár meghozta neki gr. Lamberg meggyilkoltatása hírét, mit nekem Batthyány elszomorodva beszélt el, hozzátévén, hogy ő reá - Batthyányra - hasonló sors vár, mert a nép az ő hazafíasságában sem bízik már. Azután felolvasta nekem ama legfelsőbb kéziratot, melyben felszólíttatik, hogy addig, míg Vay Miklós új minisztériumot alkotand, gondoskodjék a közügyek viteléről, és a rend fenntartásáról, mit azonban Lamberg gyászos esete után, már lehetetlennek tartott. Ezek úgy lévén, teljesen vissza fog vonulni és még képviselői mandátumát is le akarja tenni s felolvasta a képviselőház elnökéhez intézett lemondó levelét. Ezzel búcsúztunk s ő folytatta útját. 78