Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

van: Forradalmunk e szakában épen olyan szükséges volt a tollat, mint a kardot forgatni; nekem katonai képzettségem nem volt, de az irodalom mezején az értelem fejlesztésében kelld gyakorlatot tanúsítottam, tehát e mellett maradtam. Táncsics, 1978. 329. Wesselényi Miklós levele Batthyány Lajosnénak Méltóságos Gróf Batthiányi Lajosnőeő nagyságának Szombathelyen át Ikerváron Pest sept 28.1848 este Tisztelt Grófnő! Nagyságodnak engem megtiszteltető és szerencséltető azon engedelmével, hogy az itteni eseményekről tudósításokat irjak, nem igen élhetek. Mi ugyanis holnap reggel megyünk a gőzhajón Pozsonyba, s onnan a vasúton Priesnitzhez. Bizonyosan megírták Nagyságodnak a mai borzasztó eseményt, melly a városon sőt nemzetünkön is szennyfoltkint fog századokon keresztül létezni. A gyalázatos tett leírásának újbóli olvasásával Nagyságodat gyötreni nem akarom. A szegény Lamberg meggyilkolásánál czudarabb, gyávább, bűnösebb tettet soha is nép nem követett el. Hogy alkotmányos szabadlétünk drámájának hol satyrává, hol Locálposse-vá fajuló folytában illy hamar illy tragoedia forduljon elé, nem gondoltam. Mérhetetlenek lehetnek ezen gyalázatos catastrophának e honrai rossz következései. Bár Isten azoknak legalább egy részét távoztatná. Lajos még estve 9-kor nem volt itt. Minden becsületes ember, a város legnagyobb része s a baloldaliak is (legalább amint mondják) nagyon fájlalják, hogy Lajosnak a táborba kellett mennie s nagyon várják visszatértét. Nőm nagyságodat igen szívesen tiszteli. Legyen az ég oltalma Önön s kedvesein, lelkéből óhajtja hív tisztelője Wesselényi Miklós (Szent István Király Múzeum, Helytörténeti Gyűjtemény, 74.168.1. ltsz.) 77