Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)
Október 3-án végre megtudtuk, hogy Pákozdnál találkoztak a seregek, hogy a megelőző este elfogtuk Fligellyt, Jellasich táborkari tisztjét, midőn a kémszemlénél nagyon is előre ment, hogy ellenben a horvátok Ivánka Imrét fogták el, hogy reggel megkezdődött a csatározás, hogy tüzérségünk precíziója döntötte el az ütközetet, Jellasich segédje, Aldershausen, a bán oldala mellett vesztette el lábát egy ügyes ágyúlövés által, hogy Móga nem akarta üldözni a vert sereget, hogy Jellasich késő este parlamentert küldött hozzá, kicserélte Fligellyt Ivánkáért, s háromnapi fegyverszünetet kért, de ezt arra használta fel, hogy Győrbe s onnan az osztrák határ felé menekedjék. Pulszky, 1958.1. 393,418-419. Eötvös Károly: A nagy év A mi hadcsapatunk hajnalra otthagyta Lepsényt, s folytatta a visszavonulást Polgárdi és Székesfehérvár felé. Reggelre ott termettek Lepsényben és Mező Szentgyörgyön Jellasich táborának előőrsei. Akkor láttuk csak, hogy nem holmi gyülevész nép az ellenség, hanem rendes hadsereg az osztrák császárnak és a magyar királynak a hadserege. íme tehát a legnagyobb békesség idején a magyar király maga rohanja meg saját hűséges és nyugodt magyar nemzetét... Még a fővezér is magyar kormányférfi volt, Magyarország tisztviselője, harmadik rangú zásziós ura, a horvát bán, a magyar mágnás, gróf Jellasich.... Apámra igazán jó hatással volt a bán. Tökéletes magyar beszéde, nyílt bizalmas beszélgetése, minden jóra utaló ígéretei: mintha nem is ellenség lett volna, hanem jóbarát. Eötvös Károly, 1905.18-19. Táncsics Mihály: Életpályám Híre érkezvén, hogy Jellasics horvát bán nagy sereggel érkezik Pestet elfoglalni: itt önkéntes csapatok szerveztettek; én a Vasváry Pál által toborzott csapatba álltam; s majd a szerviták udvarán, majd az újtéren gyakoroltuk magunkat. Már készültünk, hogy majd másnap Jellasics elé megyünk; midőn este két dologról értesültünk: az egyik az volt, hogy Görgey Arthur az áruló Zíchyt fölakasztatá; a másik pedig az, hogy Jellasics Pákozdnál éjjel megszökött seregével s Bécsnek vette útját. E hír következtében az oszággyűlés nem napoltatott el, mint előbb tervben volt, hanem folytatta üléseit; én is tehát Pesten maradtam, hogy a Munkások Újságában teljesítsem kötelességemet; és pedig annál inkább, mert még azok is megbarátkoztak ennek tartalmával, kik azt előbb gyűlölték; ugyanis kénytelenek voltak elismerni, hogy a veszedelmes időszak alatt bátor szavam, erőteljes írásmodorom a népsokaságnak buzdítására és bátorítására nagy befolyással 76 :
