Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

Nagy Iván 1848-as honvéd élményeiből Gedeon kért, maradnánk itt harmadnapig, akkor elkészülvén, vinnénk el a VII. honvéd zászlóalj zászlaját is, mely a Váczi utczában Brunnernél készítetett. Nagyon örülünk a megtiszteltetésnek, és megvártuk. A zászló fehér nehéz habos selyemből volt, köröskörül háromszegű vörös, zöld selyem félkockákkal szegélyezve, a zászló egyik oldalán Magyarország czímere, a másik oldalon Magyarország védasszonya a B. Sz. Mária képe díszben. Rúdja tiszta nemzeti színű volt. Megkapván úti levelünket, és a zászlót, miután teljesen elkészültünk (én fölösleges felöltő ruhámat pénzzé tettem, egyéb fehérruháimat és érzékenyebb posztó ruháimat ládámba zárva szállásomon hagytam Zsiga Bátyámnak küldendő), írtam levelet Zsiga bátyámnak lépésemről, és tőle levelemben megindulva elbúcsúztam. így végezvén és rendezvén be dolgaimat... Eközben megjött Pestről a zászlóaljhoz a parancs, hogy ezentúl a zászlóalj a Dráva mellékén lévő Csányi kir.biztostól függend, és annak rendeletére fog vezényeltetni. Már ekkor Jellachich horvát bán betöréséről volt szó. Ezeddig csak fegyverünk (a puska szuronnyal) volt, ruházatból csak köpönyeg volt kiadva, és a sapka (nagyobbára mindenkinek maga pénzén) volt a megismertető jelmez, különben ki-ki maga ruhájában volt, a tiszteket ide nem értve, és néhány altisztet, ki magának csináltatott honvéd ruhát. September elején nyakra főre folyt a felöltöztetés munkája. Mindenik kikapta a komiszbakancsot, melyet lábához kellett maga pénzén igazitatni és befestetni, kikapva a nyári (komisz vékony) foszlányt, melyet a ref. collegiumban szabtak, és varrtak és osztogattak ki, de mert a város honleányai is ajánlkoztak megvarrásra, ezek is segítettek, enyimet Schütter Teréz, egy esztergályos mester szép leánya varrta meg. Kiadták a rosszul összetákolta vörös zsinóros kék magyar nadrágot is, valamint borjú helyett egy kenyérnek való vászonytarisznyát, és az altiszteknek a kardokat. Ebből állott a felöltöztetés. Ez alatt Csányi Lászlótól megjött a parancs,hogy a zászlóalj induljon Nagy Kanizsára. Ennek folytán az indulás napja September 6-ikára tüzetett. Pápa városa búcsúképen hazafiasán megvendégelte az egész zászlóaljat, hol a lakomán a tisztek és altisztek is jelen voltak. Víg és pompás mulatság volt, voltak pompás toasztok is. Episod gyanánt emiithetem, hogy K. Gy. pajtásom úgy berúgott és hencegett, hogy odahaza aztán Kis nevű hadnagy kurta vassal fenyegette. El is vesztette már előbb az altisztek előtt is becsületét, kik mind nekem panaszkodtak reá mint társamra néhány jellemző bókjaiért, henczegéseiért... Sept. 21-én reggel indultunk ki Tót Vázsonyból Veszprém felé. Közeledve e város felé a Vasagyalog zászlóalj zenebandája húzta az indulót, mi mentünk elöl közvetlenül a zenebanda előtt. Veszprém előtt megálltunk, s István nádor folierceg szemlét tartott seregünk felett. Ez volt István nádor utolsó működése Magyarországon, innen Bécsbe ment, és soha többé nem látta hazánkat. Veszprémbe érve, egy takácshoz jutottam szállásra. Ott időztünk sept. 22. és 23-án. Bejártam a várost és várat. - Itt már komorultak a viszonyok. Ez időben történtek Jellachich-al is a parlamentirozások. írtam Zsiga bátyámnak levelet. 60