Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

Már a csata folyamán is segítséget jelentett a hadak számára az érintett falvak lakosságának több eredményes akciója. A pátkai, zámolyi, bicskei, tabajdi, alcsúti, kajászószentpéteri és váli népfölkelők nyugtalanították az ellenséget. A fehérvári és a megye déli részén kaszát és nemzetőrdárdát ragadott nép a csata utáni napokban szinte főszereplőjévé vált az eseményeknek. A pákozdi csatához szorosan kapcsolódott a Jellasics által Székesfehérváron hagyott 1154 főnyi helyőrség, a katonai kórház 50 főnyi személyzetének, illetve a 400 horvát sebesültnek lefegyverzése (október 3.), mely a székesfehérvári és az ide érkező vidéki népfölkelők haditette volt. így sikerült megakadályozni azt is, hogy Jellasics délről érkező tartalék-hadteste az immár Bécs felé futó főerővel egyesüljön. A Roth és Philippovich tábornokok vezette sereg szeptember 21-én kelt át a Dráván, Pécsett váratlanul megjelenő szálláscsinálójuk 9028 főre kért kenyeret. A hadoszlop legértékesebb részét a brodi és gradiskai ezred 3-3 zászlóalja jelentette; a források megjegyzik róluk, hogy vadonatúj puskákkal voltak felszerelve. Lovassága csekély volt, tüzérsége 12 ágyút kezelt. Baranyán és Tolnán keresztülhaladtukban elsősorban a hátuk mögött tevékenykedő népfölkelőknek és nemzetőröknek volt nagy szerepük. Oroszlón és Pincehelyen pl. feltartóztatták és lefoglalták felszerelésüket, illetve elvágták utánpótlásukat. Egész Székesfehérvár felé vivő útjukat a népfölkelők keserítették meg: szeptember 26-ától teljesen elvágták a fősereggel való összeköttetésüket. Gyakorlatilag ezzel pecsételődött meg a hadtest sorsa, hiszen a posta elfogásával, a mellékutakra való kényszerülésekkel, a hidak felszedésével vagy a kisebb lövöldözésekkel lassították és bizonytalanná tették útjukat. így mire Székesfehérvár alá értek október 4-én, ott már foglyul ejtették Jellasics helyőrségét, sőt a Sóstónál és a Föveny felé vezető úton már a Pákozdon győztes seregből segítségül küldött egység állomásozott Begg őrnagy vezetésével. Ezután kezdődött a még keservesebb, a visszafelé vezető út, amikor már szemből kapták a népfölkelést és hátukba a pákozdi csata után leválasztott, és a Görgeiével egyesített 5. támadó sereget. Ez a sereg a Pákozdnál szerepelt egység mellett kunsági és szabolcsi nemzetőrökből, a Hunyadi és a Zrínyi csapat egységeiből, a Miklós-huszárok 2 századából (vezetőjük Gáspár András százados, aki éppen ezen akció sikere miatt lesz őrnaggyá) és csekély tüzérségből állt. Roth és Philippovich tábornokok Bárándnál, Tácnál majd Kálóznál is veszteségeket szenvedtek a Fejér-, Tolna- és Veszprém megyei népfölkelők és Perczel Mór illetve Görgei Artúr csapatainak együttműködése következtében. 50