Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

A tartalék visszavonulását Ozoránál, Tótipusztánál Csapó Vilmos őrnagy, a Tolna megyei népfölkelők élén akadályozta meg, s így a horvát hadsereg tartalékhadteste (több mint 9 ezer ember) október 7-én, 18 órás kiéheztetés és az őrtüzekkel, dobpegéssel, kiabálással tarkított lélektani hadviselés után letette a fegyvert. Addigra 15 ezer népfölkelő nézett farkasszemet Rothékkal a Sió túlsó partjáról és a magaslatokról, hátukban pedig felfejlődött a Perczel hadtest, Görgei tüzéreivel és huszárjaival a szilasi magaslatról figyelte „égő kanóccal" az eseményeket. A 12 löveg és a teljes utánpótlás-felszerelés így a magyar hadak kezébe került. Az Illyés Gyula által megénekelt „Ozorai példa" a reguláris hadsereg és a népfölkelők mintaszerű együttműködésének vált valódi példájává. A csellel és virtussal szerzett dicsőség verse 1937 óta - érzésem szerint -mára maga vált a néphagyomány forrásává. Az ozorai hídnál lefegyverzett foglyok egy részét hazaküldték, másik részüket a Tisza-szabályozásnál dolgoztatták. A tisztek a szabadságharc végéig foglyok maradtak. A tolnai népfölkelők három ágyút és zászlajukra emlékszalagot kaptak jutalmul. Az előléptetett, de címzetes állományban maradó Csapó Vilmos jutalmul egy paripát választhatott a zsákmányból. Perczel Mór Muraközbe induló serege is fel tudta használni a zsákmányolt ágyúkat. Az Ozoránál elfogott horvát foglyokat a népfölkelők kísérik. (Ceruzarajz.) 51