Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

szervezést igényelt - hiszen nem volt magyar kiegészítésű sortüzérség -, rengeteg speciális eszköz és anyag beszerzését, valamint különleges tudást követelt. Az alapokat az 5. tüzérezred cseh-morva katonái teremtették meg, akik a forradalom oldalára állván az iparos- és értelmiségi ifjúság kiképzését és a lövegek gyártását is végezték. A nemzetőrség, a honvédség, majd augusztusban az önkéntes mozgó nemzetőrsereg szervezésének minden kérdése a miniszterelnökre, Batthyány Lajosra és a támogatására alakult nemzetőrségi titkárságra, később haditanácsra tartozott. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy Batthyány miniszterelnök milyen kulcsfontosságú szerepet vállalt a hon védelmében, és milyen szerteágazó munkát végzett a szervezésben. Júliustól már kiváló munkatársakat is talált ehhez pl. Ivánka Imrét és Görgei Artúrt. (Batthyány is császári és királyi katonatisztként kezdte pályáját, nem véletlen tehát kiváló katonai tájékozottsága.) Méltatlanul szoktuk említés nélkül hagyni e vonatkozásban Mészáros Lázár szerepét. Emlékezzünk itt most meg erről is! A sorezredekből jött katonák nagy harci tapasztalatokkal rendelkező elsőrendű szervezők és vezetők lettek a keze alatt. Hadügyminiszteri minőségében 1848 nyarán és őszén Batthyány méltó társa volt ez a hét nyelven beszélő, művelt és tájékozott katona. Nagyívű tervei egy minden tekintetben modern hadsereg kereteit teremtették meg, mégpedig az alapoktól kezdve; nem véletlenül nevezi őt Nemeskürty István a korszerű katonai nevelés apostolának. О dolgozta ki a honvédelmi törvényt, végigküzdötte annak vitáját. A véderőtörvény alapelve az általános hadkötelezettségre épülő újoncozás volt. Ezt a királyi szentesítés hiányában az országgyűlés határozatban, a miniszterelnök pedig rendeletileg vezette be. Batthyány szeptember 12-étől, a második kormányalakítási megbízástól ügyvezető miniszterelnökként (hiszen kormányt már nem tudott alakítani) formailag is egyedül volt felelős az összes kormányzati ügyért, így a honvédelemért is. Nem véletlen, hogy ezek a szeptemberi napok lesznek később főbenjáró pere legfőbb vádpontjai (tevékenységét szeptember 4-étől, Jellasics hivatalba való visszahelyzésétől értékelte a hadbíró lázadásnak, s ennek alapján fő- és jószágvesztésre ítélendőnek). A nemzet iránti kötelesség és a király iránti hűség láncaiban vergődő, nagy idegfeszültségben élő miniszterelnök pedig éppen ezekben a hetekben alkotta meg fő művét: a szabadságharc tömeghadseregét. 30