Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

A magyar kormányzatnak a bécsi udvar irányában mutatott politikáját nagyfokú lojalitás jellemezte. Ezzel szemben az udvar és még titkolt szövetségesei nemcsak a Batthyány-kormányt, hanem a magyar, az osztrák és a horvát közvéleményt is megtévesztették. A bécsi udvar a magyar forradalom elleni nyíltabb fellépésre csak akkor szánhatta el magát, amikor az európai forradalmi hullám elmúltával erre a külpolitikai lehetőség is megteremtődött. Augusztus utolsó hetében ez is bekövetkezett. Ezzel együtt lehullott a lepel az udvar kétszínű politikájáról: mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Jellasics horvát bán hadserege Habsburg ellenforradalmi érdekekért lép harcba a magyar forradalommal szemben. „Hazánk láthatárán a vész mindinkább tornyosodik, egy alávaló párt, mely Jellacichot vak eszközéül használja, újonnan emeli fejét" - így kezdődött Batthyány miniszterelnök augusztus 15-ei rendelete, melyben nyíltan bejelentette a horvát támadás veszélyét, s szükség esetén a nemzetőrök mellett az általános népfelkelés kihirdetésére is buzdította a Duna és a Dráva közti törvényhatóságokat. Kossuth a haderő felállítása, felszerelése és ellátása érdekében szinte emberfeletti munkát végzett. A közvetlen veszély tudata szárnyakat adott, nagy erőkkel folyt a hadszervezés, de ez a veszélyeztetett Dráva vonalát még nem tette védhetőbbé. Szeptember 9-én Csány László a következőket írta a minisztériumnak: „Ma reggel még azt írtam, hogy védeni fogjuk Muraközt, de nem megvédeni. Igenis védeni fogjuk, de a védelem nem fog mindenütt a szigeten úgy végrehajtatni, ahogy én óhajtanám. Igaz, erőnk csekély, csekély a nevetségig, vagy a sírásig, pedig Magyarország sorsa hosszú időre itt döntetik el!" Csánynak, mint a szabadságharc egyik legmegfontoltabb politikusának, későbbi vértanúnak persze igaza volt. Ö, mint az egyik legtöbbet próbált és legkiválóbb királyi-, majd kormánybiztos tudhatta, hogy a nép mozgósításában, az új közigazgatás megszervezésében és a haderő ellátásában milyen sikeres szerep juthat a kormánybiztosoknak. Egy másik, a veszprémi kormánybiztos, Hunkár Antal így írt erről: „Felséges eszme az, mellyre a kormánybiztosokat méltóztatott serkenteni, az összpontosítás, mert az akarat, a lelkesedés mindenhol nagy és nemes, de vezérelni kell azt." Jellasics altábornagy több mint 40 ezer főnyi serege élén 1848. szeptember 11-én átlépte a Drávát. A forradalom ügye immár a hadseregek összecsapásától függött. 31