Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

felelhetett meg a felelős magyar minisztériumot felállító törvény azon óhajának, hogy intézze az összes „honvédelmi ügyeket". A magyar minisztérium tehát a kérdés mielőbbi eldöntését méltán érezte fontosnak. Batthyány Lajos miniszterelnök május eleji bécsi útján igen határozottan követelte az önálló haderő felállítását, s igen alkalmas időpontban tette ezt: a bécsi udvar még nem érezte elég biztosnak a talajt, így nem merte nyíltan megsérteni az áprilisi törvényeket. Kiadták tehát május 7-én azt a rendelkezést, amely szerint az adott pillanatban Magyarországon tartózkodó katonaság a magyar hadügyminiszternek köteles engedelmeskedni. Egy rendelet természetesen nem változtatta meg az osztrák birodalmi központosítás híveinek elveit, Jellasics horvát bánét, Latour osztrák hadügyminiszterét, de még István főhercegét sem. Szerintük a birodalmi egység biztosítéka éppen a Habsburg-ház iránti hűség szellemében nevelt haderő egysége volt. Kétségtelen azonban, hogy az említett királyi leirat volt az első lépés a haderő egységének megbontására, hiszen a magyar kormány fennhatósága alá rendelt egységek a magyar alkotmány védelmére is esküt tettek. Jegyezzük itt meg, igen sok jó katona vált e tudathasadásos állapot áldozatává a szabadságharc sodrában. Jellasics betörésekor, a pákozdi csata után, 1849 elején és a függetlenségi nyilatkozat hatására is többen léptek ki a honvédseregből, vagy nyugdíjaztatták magukat. Mindennek ellenére tudnunk kell, hogy a hadseregszervezés legfontosabb szakmai bázisát a császári-királyi hadsereg magyar kiegészítésű sorkatonasága jelentette, s biztosította a nemzeti hadsereg tisztikarának és szervezésének-kiképzésének alapjait. Legjobbjaik mindvégig hűek maradtak a magyar alkotmány megvédésére tett esküjükhöz, s így a megtorlás áldozatai között találjuk őket. Május 17-én jelentek meg a fővárosban a toborzási felhívások. „Hazafiak! Szeretett hazánk láthatárán veszélyes felhők tornyosulnak... A törvény parancsolta nemzeti őrseregen felül szükséges haladéktalanul egy tízezer főből álló rendes nemzetőrség felállítása..." Ezt a „rendes nemzetőrség" elnevezést hamarosan teljesen elsöpörte a „honvédsereg" kifejezés, 0 amely júniusban már egyértelműen jelölte a magyar haza és a forradalom védelmére zászló alá állt 10 zászlóaljnyi önkéntest, a „tízezret". Ok alkották a szabadságharc tömeghadseregének magvát. Ennek keretében alakult meg az első honvéd üteg is (8 löveg, általában 6 ágyú és 2 mozsár), amelyet azonban hamarosan háromra fejlesztettek, s így mind a három részt vett később a pákozdi csatában. E fegyvernem megteremtése különösen nagy 29