Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

ш „A Forradalmi Csarnok", a márciusi ifjak, majd a radikálisok gyülekezőhelye a Pilvaxkávéházban. Nem csupán márciusban, hanem a szeptemberi napokban is fontos megbeszélések színhelye volt. A kép előterében bal oldalon „a közvélemény asztala". (Preiner József rajza) rendi országgyűlés a nemzetiségek sajátos nemzeti érdekeinek védelméről nem gondoskodott, és a forradalom vezetőjévé vált liberális köznemesség nem is kíván erről gondoskodni. Nem is volt mintája az akkori vezetőknek e kérdés kezelésére, hiszen e kor nem csupán a nemzetek, hanem a nemzetiségi kérdés születésének is kora. így kerülhetett sor arra, hogy a horvát nemzeti törekvések megoldásáért a horvát nemzet a bécsi udvar felé fordult azzal az illúzióval, hogy ha segít az udvarnak a magyar forradalom elleni harcban, akkor az udvar nemzeti sérelmeik orvoslásával, az egyes nemzetek egyenjogúsításával, saját nyelvük használatának engedélyezésével és autonómiával fogja ezt viszonozni. 1848 májusára a szerb és az erdélyi román nemzet is hasonló törekvések miatt hátat fordított a magyar forradalomnak. A magyar kormány nem tudta a mérleg nyelvét magaYelé billenteni, ekkor még nem volt hajlandó osztozni a nemzeti jogokon, és nem volt képes felismerni azt, hogy ezzel teremti meg saját ellenségét, a bécsi udvar még titkolt ellenforradalmi terveinek végrehajtóját. A nemzetiségi kérdés elmérgesedése igen súlyos helyzetbe sodorta a magyar forradalom ügyét. Az ország déli határait szerb támadások és horvát csapatösz-24