Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

szevonások nyugtalanították. A határokon belül már júliusban komoly fegyveres szerb felkeléssel kellett számolni, amellyel külön nehézségként együtt járt az a tény is, hogy a pákozdi csatára való felkészülés teljes időszakában ez a hadszintér, az ún. „kis háború" komoly magyar erőket kötött le, s a szeptember 2-ai perlaszi győzelmen kívül nem sok sikerrel kecsegtetett. A szerb felkelőknek is komoly biztatást jelentett Jellasics horvát bán készülődése. Jellasics a horvát önálló nemzeti törekvések talaján - bár Horvátország a „magyar koronához" tartozott - egyszerűen nem vette tudomásul a független magyar kormányszervek határozatait, szakított velük. Már a kortársak is jól látták, hogy erre csak úgy vállalkozhat, ha magyarellenes akcióját „magas helyről" titkon támogatják. A nyár közepére már kezdett beérni a bécsi udvar kétkulacsos politikájának gyümölcse, Jellasics és a horvát szeparatisták feketesárga lobogó alatt gyülekeztek. Június l-jén a magyar kormánynak már a Dráva-vonal megszervezéséről kellett intézkednie. A Dráva-vonal kormánybiztosa Csány László lett. Josip Jellasics báró (1801-1859) Csány László (1790-1849) (Edouard (Carl Mayer litográfiája) Morisz és Országh Antal litográfiája egy 1836-ban készült vízfestmény nyomán.) 25