Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)

ségekkel lehetne ellenállni az orosz veszélynek. Szavaira 1848 márciusi lázában senki sem figyelt, pedig ekkor hazatért, az erdélyi és a magyar, majd az uniós országgyűlésen is több beszédet mondott. Ünnepelték, de szavaival csak döbbenetet keltett. Például azzal a gondolattal, hogy szövetséget kell kötni a nemzetiségekkel, és biztosítani kell Horvátország függetlenségét. Politikai és emberi vonatkozásban is elmagányosodott, valóságosan és képletesen is sorra hagyták el egykori harcostársai. Kossuth a vak embert augusztusban megvárakoztatta, és fagyosan bánt vele, Széchenyi elborult elmével szeptember 5-én Döblingbe távozott, Eötvös József szeptember 29-én hagyta el Magyarországot. E levél megírásának napján mondta el Wesselényi utolsó beszédét, amit igen zokon vettek tőle. Elmondta ugyanis, hogy hiába a nagy hazafias lelkesedés, az ország kétségbeejtő helyzetben van. Csak a törvényesség útján való megmaradás oldhatja meg a helyzetet. Wesselényi ezt a levelet 1848. szeptember 28-án, csütörtökön este írta Pesten, s másnap, a pákozdi csata napján vitte el a posta Szombathelyre. A kézbesítés napján a vak főúr is elutazott Gräfenbergbe, ahonnan már csak meghalni tért vissza 1850-ben. A Batthyány Lajosnénak küldött levélben másnapra tervezett elutazásukról is ír. Feleségével Pestről gőzhajón mennek Pozsonyba, onnan vasúton Gräfenbergbe, az akkor igen divatos morva-sziléziai fürdőhelyre. Itt praktizált ugyanis a zuhanyozás és izzasztás gyógymódját kidolgozó Priessnitz, akinek neve mindannyiunk előtt ismert a köznévvé vált "priznic'-szóból. Batthyány grófné szeptember 25-e óta már birtokukon, Ikervárott tartózkodott, s a felgyorsult események közepette híreket várt a pesti helyzetről és férje felől is. Szerencsére ekkor még levélben tudósították egymást az emberek: ez volt a legfrissebb és a legszemélyesebb módja is a tudósításnak, hiszen írásakor az író a saját véleményét is kifejthette. A tollforgató emberek éltek is ezzel a lehetőséggel: visszaemlékezések szerint naponta több órát töltöttek levélírással azért, hogy családtagjaikat és ismerőseiket a legfrissebb eseményekről értesítsék. Ezen magánlevelek egy része szerencsénkre fennmaradt, és közgyűjteménybe került, mint ez a levél is. Wesselényi a levélben igen lesújtó véleményt alkot a szeptember 28-án történt „gyalázatos tettről", Lamberg meggyilkolásáról. 14