Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. Dunántúli védelmi hadművelet: 1848. szeptember 29–október 7. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 48. (1998)
Délután 1 órára visszaérkeztem, a hidakat már lerombolva találtam, és magam a csapat előőreivel és egy osztállyal a Sión innét igen kedvező állást foglaltam. Délután 3 órakor az ellenség is mutatkozott és a Dégrül Ozorára vezető országúton a tóti erdóbül kinyomulva a síkon magát csatarendbe helyeztette. Nyugodtan vártam közeledését, és mihelyt előre vonult, előcsapataim által puskalövéssel fogadtatott. Észrevettem azonnal, hogy az ellenség ezen megtámadás által illetődve látta, hogy Ozorán keresztül nem mehet és véres harcz lesz, - ekkor egy tisztet küldött, és vélem alkudozni kívánt. Én magam mentem, és mind a két vezérrel, Róth és Filipovics generálisokkal értekezvén, ők szabad átmenetelt kértek, mit kereken megtagadtam, és Róth generális azon fenyegetésére, hogy Ozorát ágyúztatja és magának erővel utat tör, azt válaszoltam, hogy ezen esetben egész seregét lekonczoltatom. Erre magának egy kis időt kívánt tisztjeivel tanácskozni. Később ismét alkudozni kívánt, és én akkor Perczel István csapatvezér urat küldöttem, olly meghagyással, hogy ha Róth generális magát megadja, és fegyvereit lerakja, 12 ágyúit általadja, őtet embereim által a Dráváig hazakisértetem. - Ezen feltételeimet az ellenség nem akarta, és így az éjjel bekövetkezvén, Róth generálisnak meghagytam, hogy azon seregével egész a tóti erdő széléig visszavonuljon, nehogy engem az éjjel megtámadhasson. - Róth generális azt meg is tette, és az éjszaka egy puskalövés nélkül folyt le. Éjfélkor Görgey Arthur őrnagytól, ki október 5-kén Szilasra érkezett, kaptam azon örvendetes tudósítást, hogy segítségemre jön és hogy az ellenségnek az átkelést Ozorán semmi áron ne engedjem. A rendes katonaság megérkezése bátorította népünket és még az éjjel egész seregemet Ozoráról kiparancsolva, azt csatarendben állítottam, úgy hogy reggelre az ellenség látta, minő tekintélyes erővel rendelkezhetem. Újra alkudozni kívánt és én magam mentem az értekezésre. Róth generális általlátván állását, hogy körülvéve menekvése többé nincs, magát nekem föltétlenül megadta, és épen vele indulni akarék táborába, midőn Kökényesi őrnagy, mint Perczel Mór ezredes úrnak küldöttje megjelent, Róth generálist szinte megadásra felszólítani. A megadás már megtörténvén, a többi feltételeket Perczel Mór ezredes úr kötötte meg. Ez az egyszerű elősorolása az eseményeknek. - A nagybecsű zsákmányon kívül, melly 12 jól felszerelt és előfogatokkal ellátott ágyúkból, számos társzekerekből, sok töltényekből és nagymennyiségű fegyverekből áll és a mellyeket Perczel Mór ezredes úr az álladalomnak általadandja: főtekintetnek tartom azon morális eredményt, mellyet az által édes hazánk nyer, mert az erőszakkal kényszerített horvátok szabadon bocsátása, minekutána fegyvereiket lerakták, igen jó hatást szült. Megesküdtek soha Magyarország ellen nem szolgálni. Megjelent a Közlöny 1848. október 16-ai számában. Közli: Rohonyi, Nagy, Tóth szerk. 1955. 57-59-110
