Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
csatavesztést követő években a falak mögé telepedett, korábbi otthonát, munkahelyét az enyészetnek engedve át. A déli városrészben a feltárások még további két IV. századi lakóház részletét tárták fel. A XLVII. épület közvetlenül a II. épület keleti toldaléka mellett került elő, két sorban összesen hat kisebb, eltérő méretű szobával. A ház keleti zárófala a katonai territorium árka fölött folytatódott, egy északkelet-délnyugat irányú falcsonkig. A feltárt épületrész nagysága ennek alapján 19x9 méterre tehető. A ház feladása a térség többi IV. századi házaival egy időben történt: helyiségeinek padlója alá a IV/V. századfordulóján négy sírt ástak. Egy további építmény {XXXIII. épület) - futőcsatorna-hálózat, hozzá kapcsolódó kisebb helyiségekkel — a katonai territorium árkának kutatása során a XLVII. épület-tői mintegy 50 méterre keletre került elő. A ház többször megújított padlóját vastag törmelékréteg borította: az épület sorsa tehát másképpen alakult, mint az előzőekben említetteké. Az előkerült érmek nem későbbiek a IV. század közepénél, ezek alapján inkább helyi tűzesetnek eshetett áldozatul, nem barbár betörésnek, amelyben nyilván nem egyetlen épület lett lángok martaléka. A ház megújítására azonban nem került sor. Dél-Herculia 1. temető (Margittelep). A 378. évi sorsfordulat után a falakon kívüli déli városrészt elhagyták lakói (ez lehetett a sorsa az északi, a keleti és a nyugati városrészeknek is). A felhagyott területen — kezdetben bizonyára a szélső házsortól délre, aöl utca keleti oldalán - új temető alakult ki, amelyet az utca mellett és a déli oldalon árok határolt. A XXVIII. és a XL VII. épületek falait legalább a felszínig folyamatosan elhordta a falakon belül építkező lakosság és erre a sorsra juttott a II. épület fürdője is. A terjeszkedő temető e házhelyeket is birtokba vette. A XXVIII. épület belső területén, a volt porticus mellett ebben az időben épült fel egy kis sirkápolna, keletre tekintő bejárattal {XXIX. épület). Egy másik kis kerek épület {XXX. épület) a temető délnyugati sarka közelében emelkedett, már az V. században: az alatta - de nem hozzátartozó sírok is az V. században kerültek földbe. A II. épület-et a fürdő kivételével a sírok három oldalról körülvették, de falai közé nem temetkeztek. Ennek alapján kétségtelennek tarthatjuk, hogy a ház a temető használata alatt - legalább egy részében - fennállott. Ez a temető anyagának feldolgozását végző Barkóczi László véleményét erősíti meg, aki szerint a II. épület apszissal záródó nagy helyiségét a 480-530 időszakban templomként használták a temető területén. A teljesen feltárt temetőbe fennállásának 50 éve alatt 440 halottat temettek el, évente átlagosan 9 személyt. A számarányok alapján Herculia lakossága is fényt vet az új temető megnyitásának okaira, körülményeire. A városfaltól alig 100 méter távolságra létrejött temető helyének megválasztása aligha vonatkoztatható el a 378 után kialakult új helyzettől. Az új temetkezőhely bizonyosan összefügg a fallal körülvett város lakosságának hirtelen felduzzadásával, azoknak a menekülteknek megjelenésével, akiknek nyomát a városfalak mentén mindenütt megfigyelhető gyönge minőségű házak építése is jelzi. A temető - illetve a város korabeli temetkezései - anyagának feldolgozása fog választ adni arra a kérdésre, lehet-e etnikai, vallási, társadalmi különbséget, különállást találni Herculia eredeti lakói és a menekültek között. De ha 68
