Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
A város és épületei
eltérés nem is mutatható ki a helybeliek és a jövevények között, az új temető nyitása akkor is meghatározott közösség jelenlétére enged következtetni. A temető halottait - néhány kivételtől eltekintve - nyugat-kelet irányban tették földbe, arccal keletnek. A halottak egy részét egyszerűen megásott sirgödörbe tették, más részük számára tetőfedő cserepekből összeállított téglasírt készítettek. E sírokat felül részben háztetőformára alakították ki, máskor a sírok lédaformájúak voltak, ismét máskor kövekből falazott sírépítményt hoztak létre halottaik számára. Az utóbbi sírok egyikét lefedő kőlapnak Liber Patemak szentelt oltár domborművét használták fel (3. kőemlék, 21. oldal). A gazdagok szarkofágba zárták hozzátartozóik földi maradványait. A temető két szarkofágjának egyika a II. épület délnyugati sarkánál került földbe. A balatonvidéki vörös kőből faragott sírládában két bőrlepelbe csavart halott feküdt, mellékletek nélkül. A másik, mészkő szarkofág a temető közepén látható - melléklet ebben sem volt. A többi sír az elszegényedett IV. század végi, V. százzad eleji lakosság egyszerű visleti és használati tárgyait őrizte meg; övcsatokat, késeket, nyakláncokat, bronz- és csont karpereceket, érmeket. Néhány üvegedény, zöldmázas korsó volt a halottak készlete. A temető egy részében gyakori volt a férfi csontvázak mellett a hagymafejes fibula. A legkésőbbi sírok a temető szélén már az V. század huszas éveinek változásairól tanúskodnak: itt jelennek meg a fekete, besimított díszű edények, aranyozott fibulák és a barbárjellegű temetkezési mód, felhúzott lábakkal (zsugorítva). A férfi csontvázak közül feltűnően sok erőszakos halál, sebesülés nyomát viselte (betört koponya, csontba fúródott nyíl, csonttörés), egy zaklatott kor, folytonos védekezés bizonyságai. A sírok egy részét kifosztották, még abban az időben, amikor azok felszíni jelölése nem ment veszendőbe: a rablók a derék körüli értékesebb tárgyakra vadásztak. Vállalkozásuk nem volt mindig sikeres: a vörös szarkofág közvetlen közelében a talajvízig hatoló üres akna kudarcuk emléke. Katonai territorium. Dél felé Gorsium utolsó kőépületei a marcomann háborúk után a D 2 utca déli oldalán emelkedtek. Ugyanitt végződött a IV. században Herculia is. Az a terület, amely a katonai tábor periódusban a vicus helye volt, majd a marcomann háborúkig bennszülött falusias negyed földbe mélyített, vályogfalú, fagerenda-szerkezetű kis házait fogadta magába, a nagy háború után lakatlan maradt, illetve egy árokkal és sánccal megerősített 300x159 m nagyságú térségnek adott helyet. A katonai táborok külső jellegével bíró jelenségben a kutatás a feltárás első időszakában Gorsium második katonai táborát látta. A Sárvíz stratégiai fontosságú átkelőhelye, Északkelet-Pannonia legfontosabb útcsomópontja háborús viszonyok között önmagában véve is elégséges indokkal szolgálhatott katonai megszállásra, ami, különösen a marcomann háborúk első, nehéz periódusában szinte elkerülhetetlen lehetett. Mivel az eredeti stratégiai pontot (az átkelőhelyet és az útcsomópontot) a katonai tábor megszűntetése után a város foglalta el, új tábor létrehozására csak a városon kívül nyílt lehetőség. Erre, - védelmi szempontból —, Gorsium déli vége volt a legkedvezőbb, ahol a Sárvíz szigetet alkotva jelentősen kiszélesedett, az átkelést dél felől széles, mocsaras víz zárta le. A még le nem zárt feltárások azonban a feltételezett tábor területén sehol nem találtak barakokat, egyetlen egyet sem azokból az épületekből, amelyek egy segédcsapat táborára jellemzőek. Ez a kutatás mostani 69
