Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)

A város és épületei

A VÁROS ÉS ÉPÜLETEI

A Régészeti Park a táci római település 1958 óta feltárt és konzervált, illetve bemutatásra kialakított épületeit és egyéb régészeti jelenségeit tárja a látogató elé. A közel 1500 évig fennálló település különböző korszakai egymás fölé rétegződtek, e miatt minden korszak nem mutatható be. A katonai tábor idejében fából készült barakkok nemcsak a rájuk épült későbbi építmények miatt nem láthatók, de földdé vált anyaguk is csak a feltárások idején érzékelhetők. Hasonlóképpen csak kivételesen őrizhetők meg az V. századi és későbbi házak, javarészük kőből, téglatörmelékből, vályogból készült, kötőanyag nélküli, eredeti jellegükben nem fenntarthatok. De a ü/m. századi római város (Gorsium) és IV-V. századi utóda (Herculia) egymásra épült házai is választásra kényszerítik a kutatást, mit áldozzon fel, mit mutasson be. Az észak-déli IV. századi főutca (cardo maximus) két oldalán lakóházak álltak, ezek, valamint a kövezett utca alatt a korábbi város fórumának (XIV. épület) romjai kerültek elő. Az utóbbi régészeti jelentősége a későbbi építmények lebontását tette szükségessé. Ennek ellenkezője a palatium és a tabernae (I. illetve IV. épület) esetében történt: itt a korábbi építmények visszatemetésre kerültek, illetve a későbbi épület padozatában kaptak jelzésszerű bemutatást (pl. a horreumlmagíái = XXV. épület) a palatium keleti udvarában és helyiségsorában, a középkori temolom (XXVI. épület) területén a IV. századi tabernae és ez alatt a 11/111. századi kultikus épület (XXVII. épület) alapfalai. Jelzésszerűen örökítette meg a bemutatás az eredeti formájukban meg nem őrizhető jelenségeket is. így az I/n. századi kis bennszülött lakóházak a margittelepi temető (Dél-Herculia 1. temető) területén, a katonai tábor északi kapuja a fórumhoz kapcsolódó szentély területén, továbbá azok a falak, amelyeket a város utóélete során, elsősorban a középkorban, kőanyagként elhurcoltak és csak helyük volt megállapítható. Az utóbbiak kirakott kőfelületként adnak képet az egykori városfalról, tornyokról, városkapukról, házakról.

A mostam vezető - eltérően elődeitől - a látható romok mellett tájékoztatást ad a város múltjához tartozó - láthatatlan - régészeti jelenségekről is.

A Régészeti Park jelenlegi látnivalói négy nagyobb egységet alkotnak. Kiindulópont mindháromhoz a jegyárusító pavilon, illetve a tájékoztató tábla, a város még fel nem tárt déli kapuja helyén (11). A pavilon és a tábla között nyíló út (via Amasia) a nyugati városkapuhoz (12), illetve a város nyugat-kelet irányú főutcájához (decumanus maximus) (1) vezet, a városközpont megtekintését nyugat-kelet irányban teszi lehetővé. Erről az útról a kikötőhöz és a nyugati városfalhoz lehet letérni (via ad portum). A kiinduló tábla jobb oldalán induló széles út (via Sabina) a körjáratot a szentélyekkel kezdi (VII, IX, X, XVII, XL, LXX épületek). A harmadik út a pavilonnal szemben, a kis parkoló mellett kezdődik (via Usaiu). Ezen végighaladva a falakon kívüli déli városnegyed, a rVTV. századi temető (D), a U. katonai tábor (C), az antiquarium, a legszebb leleteket bemutató kiállítás (B) és a lapidarium, a kőemlékek gyűjteménye (E) kereshető fel. A negyedik út a via Sabina és a via Usaiu között nyílik (via ad theatrum) és a színházhoz, a város délkeleti sarkához, valamint az V. századi temetőhöz visz.

23