Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)

A város és épületei

Via A mas i a

Kőtár - Az út két oldalát azok a kőemlékek díszítik, amelyek az ásatás során, vagy a századforduló után Gorsium területén kerültek elő.

1. Vöröses kis oszlopok, felül egyszerű levéldíszítéssel. A déli városrész II. épületének porticusához tartoztak.

2. Attis alakja egy síremlékről. A túlvilági életet szimbolizáló phrygiai pásztor alakjából csak keresztbevetett lába és ruhájának alsó szegélye maradt meg.

Egy sor, kevésbé jelentős faragvány után az út bal oldalán:

3. Liber Pater oltára. Felül nehezen olvasható felirat: Ara Lib(e)r(i) Pat(ris), azaz: «Liber Pater oltára». A bor, a szőlőművelés, a mámor istenének szentelt faragványon Liber kíséretéhez tartozó nőalak, a Maenades egyike, szőlőfurttel a kezében, akit heves szatír akar megcsókolni. A kőemlék a temetőben került elő, ahol a IV. században egy kősír lefedésére használtak fel.

4. Gyümölcsöskosarat tartó nőalak, lenge öltözetben. Nagyobb síremlék része lehetett.

5. Ulpius Revocatus és felesége sírköve. Az oromzattal lezárt síremlék képes mezőjében két oszlop között római viseletű házaspár, akik a II. század végén, a Dl. század elején éltek Gorsiumban. A felirat szövege: D(is) [M(anibus)] \ Ulpio Revocat[o\ \ Trurso fráter he[r(es) |—]. Azaz «Az Alvilág Isteneinek. Ulpius Revocatusnak Trurso testvére és örököse (állította a sírkövet)».

6. Aeneas szobra, a tamariszkusz-sövénnyel szegélyezett kis út bejáratánál (másolat, eredetije az Antiquariumban). A Trójából menekülő hős karián öreg apját, a házi istenek ládikáját tartó Anchisest viszi, fiát, a gyermek Ascaniust, másképpen Iulust kézenfogva vezeti. Az utóbbitól származtatták magukat a Iulius császárok, köztük Augustus.

7. Delfinen lovagló Amor, a kis ösvény végén. A gyermek feje hiányzik, esetlenül kapaszkodik a tenger hullámait vidáman szelő delfinbe.

8. Icarus szobra, a tamariszkuszos út bejáratának másik oldalán (másolat, eredetije az Antiquariumban). Icarus a monda szerint apjával, a krétai Labyrinthost építő Daidalos-szal, toliakból és viaszból készített szárnyak segítségével, légi úton menekült el Minos király udvarából. Icarust elragadta fiatalos vakmerősége, a Nap közelébe merészkedett: a viasz megolvadt tollai között, szárnya lehullt, ő maga a kék tengerbe veszett.

9. P. Aelius Respectus és családja sírköve, a tamariszkuszos úttal átellenben (másolat, eredetije az Antiquariumban). Gorsium legszebb kőemlékeinek egyike. A nagy, noricumi (ausztriai), vagy itáliai fehér márványból faragott sírkő képes mezőjében a család két nőtagja látható a helyi kelta-eraviscus lakosság népviseletében. Bal oldalt az anya, fején turbánszerű fejkendőt visel, nyakában torques (bronz nyakperec) és médaillon, vállán csokoralakú fibulák (kapcsolótűk) fogják össze ruháját, csuklóján karperec. Tőle jobbra a halott leány, viselete hasonló, de fejét párta ékíti. Jobbjában mindkettő az örök élet szimbólumát, gránátalmát tart. A felirat: D(is) M(anibus) \ P(ublius) Ael(ius) Respectus \ dec(urio) mun(icipii) v(ivus) frecit) s(ibi) I et Ulp(iae) Amasiae \ coniugi Aelia | Materio fil(ia) \ ann(orum) X h(ic) s(ita) e(st). Parentes t(itulum) m(emoriae) p(osuerunt). Azaz: «Az Alvilág Isteneinek. Publius Aelius

24