Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
Eddigi kutatások
éppen úgy, mint Mommsen - még semmit sem tudott a táci település méreteiről, az aquincumi tisztségviselőket említő székesfehérvári feliratokat Aquincumból származtatta és a tartományi császárkultusz helyének a provincia fővárosát tekintette. A táci ásatások eredményei azonban ezt a nézetet, amelyet később Tóth Endre is osztott, nem igazolják. A székesfehérvári kövek közül azok, amelyek eredeti helye ismert, Tác térségéből valók. Herculia városfalait, amelyekbe a nyugati oldal tanúsága szerint számos I-III. századi faragott és feliratos követ építettek be, az északi, keleti és déli oldalon a középkor kezdetén teljesen kiszedték és Székesfehérvárra szállították. Aligha lehet kétséges, hogy a XI-XÏÏI. századi székesfehérvári királyi építkezések a 7 km távolságra fekvő romterületet használták kőbányának, amelyet a kőszállítások érdekében közvetlen úttal kötötték össze a várossal és maga Föveny, a középkori község, az építkezések idején királyi birtok volt, majd a székesfehérvári káptalané lett. Az ásatási és topográfiai eredmények, a táci település valószínűsíthető azonosítása Gorsium/Herculiával és a tartománygyűlés székhelyével adták meg az alapot az 1958-ban megindult folyamatos ásatásnak, amely - kihasználva a kivételes lehetőséget, hogy a romterület egész kiteijedésében lakott területeken kívül esik - a település teljes feltárásának szándékával indult. Légifelvételek tanúsága szerint az egész település, a városias központtal, a külső lakónegyedekkel, ipartelepekkel, temetőkkel és a település körüli villagazdaságokkal mintegy 100 hektár területen fekszik. A 37 évi ásatás ennek alig két százalékát hozta napvilágra: a teljes feltárás még évszázadnyi munkát jelent. Az 1958-ban megindult kutatás a két korábbi ásatási terület - a Margittelep és a Nyakasdülő félbehagyott feltárásával folytatódott. A korábban villa urbananak meghatározott 65 x49 m nagyságú épület déli oldalán lévő porticusa előtt kövezett utca került elő, két oldalán oszlopsoros házakkal: ez kétségtelenné tette, hogy a település városias jellegű volt, a villagazdaságra vonatkozó feltevés nem tartható fenn. A további munkálatok súlypontja ettől kezdve az utcát szegélyező épületekre esett. E térségről hamarosan kiderült, hogy a település központja volt. A peristyliumos épület - amelyet mérete alapján aligha tekinthetünk másnak, mint középületnek, a kutatás a továbbiakban palatium névvel jelölt - a IV. század elején épült, korábbi, elpusztult házak helyén. A további kutatás mindenütt megtalálta a IV. századi periódus alatt a n/ni. századi korszak épületeit, eltérő tájolással és utcákkal. A palatium előtt húzódó délnyugat-északkelet irányú utcát a városközpontban egy északkelet-délnyugat irányú, hasonlóan széles utca keresztezte, amely a kereszteződéstől északra csak a IV. században épült ki elpusztult, korábbi épületmaradványok fölött. Ez az útszakasz a városias település két periódusának különböző szerkezetére vet fényt. A kétféle szerkezetre a korai katonai tábor, illetve a település belső részét a IV. században körülvevő városfal ad magyarázatot. A korai katonai tábor az első építési periódust előzte meg, fából épült barakkjai a település legkorábbi szintjén sok helyen előkerültek, a táborárkot mind a négy oldalon, az északi és a keleti táborkaput sikerült megtalálni. A korai városi periódus a katonai tábor szerkezetét örökölte: annak délnyugat-északkelet irányú főutcája (via principalis) lett a város decumanus maximusa, a déli táborkapuhoz vezető út (via praetoria) helyét a cardo maximus foglalta el. A táborparancsnoki épület (principia) fölött az új korszakban, mint másutt is, ahol katonai táborok helyén várost alapítottak, a fórum 11
