Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)

Eddigi kutatások

jött létre. A III. század végi újjáépítés során a romok fölött teljesen új várost mértek ki, amelynél csak a városba vezető fö útvonalakat vették figyelembe, ezeket zárta le az új városkapu. A korábbi cardo maximus ettől kezdve a déli és az északi városkaput kötötte össze.

A n/m. századi periódushoz tartozik a település legjelentősebb épületcsoportja. A központot elfoglaló fórum keleti oldalán a kisváros mértékét meghaladó csarnokok következnek, oszlopsorok, lépcsők, szentélyek, egy templom, amelynek feltárása folyamatban van. Az épületek egyértelműen kultikus célt szolgáltak, ünnepi összejöveteleknek adtak helyet. Építésük a n. század első két évtizedében történt. Kézenfekvőnek látszik hogy ezt a még felében feltárt épületcsoportot összefüggésbe hozzuk a 106-ban létrehozott Alsó-Pannonia provincia tartománygyűlésével és császárkultuszával, amelyet a sárpentelei (fövenyi) feliratok alapján Mommsen már száz éve erre a környékre határozott meg.

Az ásatások még három vonatkozásban egészítették ki ismereteinket a táci római településről. A margittelepi falakon kívüli városnegyed szomszédságában egy katonai territorium bontakozott ki 300 x 150 m nagyságban, árokkal, sánccal, kapukkal, de belső épületek nélkül. A még folyamatban lévő kutatások alapján nem dönthető el, átmeneti tábor volt-e a markomann háborúk éveiben, esetleg katonai átvonulások céljaira szolgált-e, vagy beneficiarius állomásnak (az utak ellenőrzését végző rendőrségnek) adott-e helyet; annyi kétségtelen, hogy nem volt állandó helyőrsége, nem volt a provincia katonai táborainak egyike. A másik jelenség a település délnyugati részen lévő nagy köves társég a Sárviz folyóhoz kapcsolódó kisméretű kikötővel. A város temetői a település hosszú utóéletére vetnek fényt. A margittelepi, teljesen feltárt temetőt a IV. század utolsó és az V. század első harmadában használták, a délkeleti saroktorony közelében lévő temetőt az V. század közepén. További három temető a városfalakon belül került elő, a palatium területén lévőbe V-VI. századi, részben germán népesség halottait helyezték el, a keleti oldalon korai avar-kori sírok kerültek elő, a hajdani városközpontban, az I. ókeresztény bazilika térségében a késői avar kortól Föveny középkori falu XVI. századi pusztulásáig temetkeztek.

A topográfiai és epigráfiai kutatások Gorsium/Herculia státusát és Pannónia életében betöltött szerepét vizsgálták. Az Itinerarium Antonini útjainak nyomvonalait a táci település határában régészeti eszközökkel sikerült közelebbről, a városkapukig meghatározni. Az útikönyvben nem említett utak közül a legfontosabb a Polgárdin, Ságváron (Tricciana), a Balaton déli oldalán a Borostyán-útig, majd azon Italiába vezető útvonal, amelynek különösen az I. században, Pannónia keleti részének megszállása idején volt katonai, kereskedelmi jelentősége. A keleti városkapun kivezető út a város határában Aquincum, Sopianae és a dunai katonai táborok (Vetus Salina = Adony, Intercisa - Dunaújváros) felé ágazott el. A nyugati városkapu előtt feltehetőleg híd vezetett át a Sárvizén, az út egyik ága északnyugat felé fordult, Sárkeszi, majd a Savaria-Aquincum főútvonal felé. Összesen nyolc út indult ki a településről, amely Gorsium/Herculiát Északkelet-Pannoniában kétségtelenül a legfontosabb útcsomóponttá tette: közlekedésben, kereskedelemben, stratégiai szempontból ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a XI. századtól Székesfehérvár.

12