Fitz Jenő: Gorsium Herculia - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 46. (Székesfehérvár, 1996)
Eddigi kutatások
Az éveken át folyó ásatások igazolták Marosi megállapításait: Tác határában nagyobb kiterjedésű római településsel lehet számolni, amely Aquincumtól keletre és délre minden településtől nagyságrendjében különbözik. Ez a felismerés szükségképpen a táci római településsel hozta kapcsolatba azokat a topográfiai és feliratokból leszűrhető történeti adatokat, amelyek Székesfehérvár tágabb körzetéhez kötődtek. Ezek egyikét az Itinerarium Antonini római útikönyv szolgáltatta. Ez két utat írt le Székesfehérvár körzetében: egyikük Sopianaeból (Pécs) Brigetioba (Komárom-Ószőny) vezetett. Az előbbitől 77, az utóbbitól 23 római mérföld távolságra Herculia állomást említi. A másik út ugyancsak Sopianaeból indult ki és Aquincumba (Óbuda) vitt - ennek 85, illetve 50 mérföld távolságra Gorsio sive Hercule állomása volt. Herculia és Hercule ugyanabban a térségben nyilván ugyanannak a névnek két változata. A Gorsio sive HerculiaJHercule szöveget a kutatás Theodor Mommsent, a római epigráfia mindmáig legnagyobb mesterét követve Gorsium azaz Herculia formában értelmezi (sive = vagy, rokon fogalmak különböző elnevezése esetén), azaz a két út a Gorsiumnak, vagy Herculiának nevezett állomáson keresztezte egymást. A mérföldadatok az állomás helyét Székesfehérvár tágabb körzetében határozzák meg, a két sopianaei, továbbá a Brigetioba és Aquincumba vezető utak a táci településen találkoztak, ahová a felsoroltakon kívül további utak is vezettek, azaz régészetileg is bizonyíthatóan északkelet Pannonia fontos útcsomópontja volt. A táci települést már a korai ásatási eredmények alapján Graf András 1936-ban Pannonia ókori földrajzáról írt munkájában Gorsium/Herculiával azonosította. A névváltoztatás indokát a későbbi ásatások adták meg: Gorsium 260-ban elpusztult, helyén a tetrarchia idején, a III. század utolsó éveiben új várost hoztak létre, amelyet Maximianus Herculius császár tiszteletére Herculiának neveztek el. (Ugyanekkor kapott új nevet egy másik alsó-pannoniai város, amely ettől kezdve Diocletianus császárra emlékezve, Iovia néven szerepelt. Magát az Alsó-Pannonia magyarországi részéből szervezett új provinciát Galerius caesar feleségéről, Diocletianus lányáról Valeriánáik nevezte el). A III. század végéről való útikönyv az egyik út leírásában a régi és az új nevet is feltüntette. A kutatás az ásatások megindulásáig a feliratos emlékek alapján - Mommsent követve - Gorsium helyét Sárpentelén, vagy inkább Székesfehérvárt kereste. A császárok által helyreállított templom különlegesen rangos építkezésre vet fényt (Pannóniában ezen kívül csak a camuntumi mithraeum újult meg császárok pénzén, a 308. évi császártalálkozó alkalmával), éppen úgy, mint a másik sárpentelei oltár, amelyet az egész provincia papsága emelt Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus tiszteletére. Mommsen meghatározása szerint a kövek a tartományi császárkultusz (és a tartománygyűlés) helyszínére utalnak. Székesfehérvárt a királyi bazilika alapfalaiból és a várfalakból számos római faragvány, felirat került elő, köztük egyet Marcus Aurelius templomának papjai állítottak, másokat Aquincum tisztségviselői. Az 1920 után megindult régészeti kutatások azonban sem Sárpentelén, sem Székesfehérvárt nem találtak római települést, a köveket egyértelműen máshonnan szállították a királyi építkezések helyszínére, illetve Tácról Sárpentelére. Az utóbbi összefüggés alapján merült fel a feltevés: a táci település nemcsak Gorsium/Herculiával azonos, de a provinciális császárkultusz színhelye is volt. Alföldi András, a budapesti tudományegyetem régészeti tanszékének világhírű professzora, aki -10
