Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
A tárgyi emlékanyag
ilyen jellegtelen tányér darabja, melyhez hasonló a budai várásatás egyik késői (17-18. század fordulójára tehető) gödréből is ismert.295 296 A 4. gödör egy másik kiegészíthető kis táltöredéke (28. kép 2) a máz és a peremkiképzés alapján a hódoltság kort követő időszak terméke. Korsók. Kiöntőcsöves mázas török korsónak az 1986. évi ásatásból csupán egyetlen töredéke - egy kis kiöntőcsö - került elő (34. kép 3). Egy-két oldaltöredék és a plébánia helytörténeti gyűjteményének néhány, a vár egykori területéről származó korsómaradványa (melyek többségükben szintén kiöntőcsövek) sorolható még ide. E gyűjteményből való a legnagyobb korsótöredék is, amit jelenleg Válról ismerünk (37. kép 3). A töredékek e csekély száma meglepőnek tűnik, a kiöntőcsöves korsók ugyanis a hódítókra igen jellemző használati tárgyak voltak. Mindazonáltal az váli előfordulási arány a magyarországi leletegyütteseket tekintve nem különleges. Ugyanezt lehetett megfigyelni például Ozorán, és a barcsi török vár egykori területén végzett ásatások leletanyagában is,297 azaz a mázas török kerámialeletek között e lelőhelyeken is alig volt kiöntőcsöves korsótöredék. A mázas török cserépkorsók eloszlása tehát nem egyenletes, bár jelenléte a töröklakta területeken mindenütt kimutatható.298 Az egyenlőtlen eloszlás talán kronológiai okokkal is magyarázható. Az utóbbi évek kutatásai szerint a közölt hódoltság kori leletanyagban egyértelműen a 16. századra keltezhető mázas kiöntőcsöves korsó nincs. Ez alapján a korsók magyarországi használata a 17. század elejétől tekinthető biztosnak,299 bár létük nagy valószínűséggel feltételezhető a 16. században is. A hasonló korsótípus Szerbiában is korábban jelenik meg.300 A redukált égetésű szürke, szürkésfekete korsókból főként alj-, oldal- és fültöredékek kerültek elő Válón (33. kép 2, 5, 37. kép 1-2, 34. kép 7). Ezek között ép vagy kiegészíthető edény nincs, jellegzetesebb darabnak csupán egy-két nyaktöredék tartható (34. kép 7, 37. kép 1-2). A magyarországi feketekerámia eredetét illetően a kutatók álláspontja nem egységes. Többen, ha nem is a technológiát, de a redukált égetésű edények magyarországi térhódítását a hódoltság korához kapcsolják.301 A redukált égetést ugyanis a hódoltság korát megelőzően is alkalmazták Magyarország területén: egyes adatok alapján például Mohács térségében már 1526 előtt készítettek redukált égetésű korsókat.302 A fekete korsók hazai készítésének korábbi (16. század eleji) kezdetét tanúsítják a pénzleletes edények is.303 A török hódítással beköltöző balkáni népesség fazekassága azonban mindenképpen hatással lehetett a feketekerámia magyarországi elterjedésére, használatának bővülésére, s befolyásolhatta a díszítést, a formakincset.304 A magyarországi hódoltság kori fekete korsók díszítését egyrészt bekarcolt, fésűs hullámvonalak, függönyívek, benyomott körök, rovátkolt sorok, másrészt besímított (sikált) geometrikus, általában egyszerű függőleges irányú vonalak alkotják. Az előbbi inkább a török (balkáni) jellegű korsók díszítésére jellemző, míg az utóbbi elsősorban (bár nem kizárólagosan) a magyar készítményekre.305 295 GERELYES 1991. 37, 17. kép 2. 296 GERELYES-FELD 1986. 177, FELD-KISFALUDY-VÖRÖS-KOPPÁNY-GERELYES-MIKLÓS 1988. 280 297 KOVÁCS-RÓZSÁS 1996, 178. 298 Az edények talán inkább a városi török tárgyi kultúra részei voltak (Is. Buda, Szolnok, Eger, Pécs, Esztergom, Székesfehérvár, stb. nagyobb török központok emlékanyagában levő korsók nagy számát), vagy esetleg egyfajta társadalmi réteg használati tárgyai lehettek (Is. a tárgytípus kisebb helyeken való szórványos előfordulásait). 299 GERELYES 1991. 45; vö. 1986. 81; 1987a. 171; vö. DOMANOVSZKY 1940. 226; Ezt a datálást - áttételesen - valamelyest megerősíteni látszik az, hogy a kiöntőcsöves korsótípus török neve, az "ibrik", a magyar forrásokban először a 16. század végén (1585) tűnik fel, s gyakrabban pedig csak a 17. század második felétől kezd szerepelni (KAKUK 1977. 99-100). 300 BIKIC 1994 Tab. 10, alul balra: Belgrád, 1427-1521 közé datálva, közép-európai eredetűnek feltüntetve, POPOVIC-GAJ 1974 53-54, T.1H, fig. 10-11; vö. GERELYES 1991. 27: Setonje, 16. század és POPOVIC, 17. század első fele. -- Az ívelt kiöntőcsövű cserépkorsó típusának továbbélése, különböző anyagban, formaváltozatban, díszítéssel, elég jól követhető a Balkánon (FEHÉR 1959. 124; POPOVIC 1956. Tab.I, S1.2, Tab.II, S1.2; TOMIC 1966. 18, 20, 22, pl. Fig.7, 19b, 29b; 1983 276-283, passim; BAKARDSCHIEW 1956. 43, 45, pl. Abb. 85-87, 126; ONUZI 1979b. Fig. 5a-b), sőt nyomokban még Magyarországon is: előfordulnak pl. a mohácsi fazekasság termékei között (SAROSÁCZ 1972. 52, 73-74. képek; DOMANOVSZKY 1981 I, 199: ezek mázasak!), de olykor a D-Dunántúl más fazekasainak (pl. Győri Béla, Barcs) munkái között is (vö. DOMANOVSZKY 1940. 226) 301 Rövid kutatástörténeti összefoglalás: SZABADFALVI 1986. 9-10. 302 SAROSÁCZ 1972. 80. 303 PARÁDI 1963. 225. 304 FEHÉR 1959. 124-126; PARÁDI 1963 225; SAROSÁCZ 1972. 82; SZABADFALVI 1986. 10 305 PARÁDI 1963. 225, 228; SAROSÁCZ 1972. 82; SZABADFALVI 1960. 180-181; 1986. 10. A különbség megfigyelhető az újkori népi kerámiákon, például a mohácsi és az alföldi korsók díszítésében is, mely végsősoron a hódoltság kori, eredetbeli különbségekre vezethető vissza 45
