Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
A tárgyi emlékanyag
A talpas tál egyik török neve ("sahan" = szahan),210 valamennyi balkáni nyelvben még ma is megtalálható,21 1 ami azt jelenti, hogy a névhasználatban a hosszú török uralom meghatározó volt. Magyarországon a tárggyal együtt a név is eltűnt a 17. század után, bár a név néhol nyelvjárási szóként még fennmaradt.212 A tálakat étkezéshez használták és használják elsősorban, de a Balkánról más irányú, például szenteltvíz tartóként való alkalmazásuk is ismeretes.213 A különböző anyagú és méretű, alacsony oldalfalú kerek lapos sütőtálak (tepsi) a hódítók kedvelt sütőedényei lehettek, viszonylag gyakori előfordulásuk a korszak leletei között mindenképpen ezt mutatja. A válival (21. kép 1) egyező, rézből készült változatnak nagyobb számban ismerjük példányait Esztergomból,214 s további darabjait különböző egyéb lelőhelyekről.215 Valamennyi tál díszítetlen, átmérőjük 30-40 cm körüli, de vannak ennél kisebbek és nagyobbak is. Egyes tálaknak nyelük is lehetett,216 de a többség nyeletlen. Az idézett darabok egy része a 17. századra datálható (pl. Szekszárd-Újpalánk), míg másik része a 16-17. századra (pl. Ajnácskő/Hajnácka), különbség közöttük nincs. A kerek, laposabb vagy mélyebb, részben nyeles sütőtálak, serpenyők, sütőedények igen népszerűek ma is úgy a törököknél, mint a balkáni népeknél,217 de a magyaroknál is. Török nevük "tava" vagy "tepsi" (= tepszi). A balkáni nyelvek máig őrzik mindkét névalakot, a magyarban viszont csak a "tepsi" szó maradt élő.218 A mai Törökországban többnyire a nyeles edényeket nevezik "íava'-nak, míg a nyeletleneket "tepsi"nek, a Balkánon a névhasználat változó. A 18-20. századi balkáni és törökországi tálak gyakran nagyobbak és sokszor egyszerű bepontozott, bekarcolt ornamentikával, felirattal vagy gazdagabb növényi és geometrikus mintázattal díszítettek.219 E díszes "tepsiket" tálcaként használták, kávét, teát, szörpöt, édességet vagy gyümölcsöt szolgálnak (szolgáltak) fel velük. A magyarországi hódoltság kori díszítetlen "tepsik" viszont minden kétséget kizáróan sütőtálak voltak, így édestésztákat, húst sütöttek bennük.220 A nagyobb kerek lapos tál, közepén bepontozott rozetta-movítummal (20. kép), szintén tálca lehetett. Elképzelhető azonban kisebb asztallapként is, amikoris a tálcát valamilyen egyszerű lábazattal megmagasították, s körbeülve asztalként használták.221 Ez az étkező-asztal megoldás különösen keleti környezetben nagy hagyományokkal rendelkezik, s ma is kedvelt forma. A tárgytípus "sini" (= színi) néven a szeldzsuk uralkodók asztali edényei között is szerepel, a név esetleges kínai eredetre utal.222 A török elnevezés a Balkánon ma a délszláv nyelvek hangtani sajátosságainak megfelelően -ja végződéssel él.2'3 E tálcákat különböző méretekben készítették és készítik,2"4 némelyiknek az átmérője meghaladja az 1 m-t is, de leggyakoribb az 50-100 cm közötti méret.“5 A váli példány alig több mint 50 cm-es átmérőjével a kisebbek közé tartozik. A magyarországi - közölt - anyagban hasonló korabeli darabot nem ismerünk. 7i n A név szeldzsuk kori előfordulásáról: ORAL 1957. 33. 211 KAKUK 1966. 74; KAYAOGLU 1987. 203-204, 218. 212 KAKUK 1966. 74. 213 KOÇAY 1957. 21, ORAL 1957. 33, FEHÉR 1968. 283; SLAVOV 1974 No 277-289, 306-309; KAYAOGLU 1987. 203. 214 FEHÉR 1968. 280, 285, 51-57. ábrák. 215 Az ajnácskői (Hajnácka), a Budapest-Vasúti összekötő hídnál talált leletből, a dunavecsei edényleletből (OBERSCHALL 1944. 357, CXTV.t. 1; vö. FEHÉR 1962. 154-155, 158, Pl.XXHI. 14, Pl.XXVn. 7), továbbá a dunaföldvári vár ásatásából (GAÁL 1983. 177, 4. kép 3. = 14. kép 3), Szekszárd-Újpalánkról (GAÁL 1991. 201, 7. kép 4), Segesdről (MAGYAR 1988. 25. kép 3), Babócsáról (MAGYAR 1990. 24. kép 2) és egyéb ismeretlen lelőhelyekről (OBERSCHALL 1944. 357). Ezek közé sorolható a függesztőkarikás törökszentmiklósi tál is (KOVÁCS 1984a. 84, 4. kép 3), egy váci tepsi (TETTAMANTI 1994. 111, 37.t. 8) és egy töredékes, közöletlen szolnoki edény is (ltsz. 73.4.12). 2,6 FEHÉR 1968 280, 51. ábra; OBERSCHALL 1944 357. 217 KOÇAY 1957. Lev.XVI, Lev.XX felül balra; MEMIÇOGLU 1973. Res. IV. 24, 31, KOZARAC 1956 S1.5; KRESEVLJAKOVIC 1951. 217-218, S1.3. 218 KAKUK 1966. 75; 1977. 101-102; KAYAOGLU 1987. 205-207, 218 219 ÇETIN 1956. 96, Lev.LVDI-LXIV; SLAVOV 1974. No. 127-141; KARAMEHMEDOVIC 1980. sl.br passim. 220 FEHÉR 1968. 285, MEMIÇOGLU 1973. Res. IV. 24, 31; KRESEVLJAKOVIC 1951.217-218 221 ORAL 1957 34; ÇETIN 1956. 96; FEHÉR 1968. 283; BALAMAN 1982 Res. 31-32; KARAMEHMEDOVIC 1980, sl.br. 69; Korabeli ábrázolás: HEGYI-ZIMÂNYI 1986 160. színes képen: "Közösen étkező törökök". 222 ORAL 1957. 33. 223 KAKUK 1966. 74; KAYAOGLU 1987. 204. 224 KAYAOGLU 1984 Rés. 2. 225 Vö. az adatokat: SLAVOV 1974. No. 90-126; KARAMEHMEDOVIC 1980. sl.br. passim, ÇETIN 1956. 96-98. 37 I I
