Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
A tárgyi emlékanyag
Az újkori balkáni és anatóliai tálak, tálcák, mint említettük, általában díszítettek, gyakran egész belső felületükön, de különösen a középmezőben. A váli tál díszítménye, a körzővel kiszerkesztett hat ágú csillag illetve rozetta-motívum (19. kép 4, 20. kép), mint alapmotívum, igen tág körben és sokféle anyagon tűnik fel. Természetesen az újkori balkáni tálak középdíszítményei között is fellelhető.226 Az ép edényekhez nem tartozó töredékek közül csupán néhányról lehet halványan sejteni, hogy egykor milyen tárgyhoz tartozhatott. Az egyik egy kb. 22 cm peremátmérőjű edény, feltehetően főzőüst darabja (22. kép 2). A perem kiképzése fedő használatát feltételezi, magyarországi hódoltság kori és balkáni újkori emlékanyagban főzőüstöknél és talpas tálaknál találkozunk hasonlóval.227 Néhány további kisebb töredék (22. kép 3) edény (vagy talán gyertyatartó) talprésze lehetett. Bizonytalan rekontstukcióra adnak lehetőséget a több sorban áttört háromszögekkel díszített peremtöredékek is (22. kép la-b).2'8 A török és a törökös jellegű balkáni fémművesség körében áttört díszítés sokszor fordul elő füstölőknél, lámpásoknál, de más tárgyaknál is szegély díszítésként, talpként, pártázatként.229 230 A váli töredékek talán füstölő maradványai, de nagyobb a valószínűsége, hogy azok szegélydíszek voltak, bár további, ezekkel összefügésbe hozható töredékek hiányában biztosat nem mondhatunk. Az ismertetett réz edények, melyek részben asztali, részben pedig konyhai használatban voltak, viszonylag széles keresztmetszetet nyújtanak a török vár réz edénykészletének főbb típusairól (19. kép 3). Egyben jól illusztrálják a török hagyatéki leltárak vonatkozó tételeit is,210 ahol korabeli értéküket is olvashatjuk.231 Magyarországon a törökök által megjelenő keleti típusú rézművesség kiterjedtebb művelésének és fejlődésének nem voltak meg az anyagi és szellemi feltételei. A helyi ipar (török rézművesek dolgoztak például Budán)232 kis számú iparossal csak a szűkebb igényeket elégíthette ki. A réz edények egy jelentős része nagy valószínűséggel a komoly hagyományokkal rendelkező balkáni (boszniai) műhelyekben készült,233 s a Balkán és a hódolt Magyarország közötti sokrétű kereskedelem révén jutott Magyarország területére. Réz edények behozataláról a török vámnaplók bejegyzései is tanúskodnak.234 Meg kell jegyezni, hogy a különféle kapcsolatok során nyugati eredetű réz edények, réz gyertyatartók is megjelentek a hódoltságban,235 nem is beszélve az É-magyarországi, erdélyi készítésű tárgyakról, melyekkel szintén számolni kell a hódoltság kori rézművesség emlékeinek tárgyalásánál.236 A rézmüvesipar nyersanyagát, a rezet, Erdélyből, É-Magyarországról és a balkáni Boszniából, Szerbiából szállították a hódoltságba. Bár a réz elsősorban hadiipari célokat szolgált (ágyuöntés!), kereskedelmét ezért tiltották magyar illetve osztrák részről,237 mégis edények és egyéb használati tárgyak készítésére is elkülöníthettek bizonyos szerényebb mennyiséget. 226 A válival egyező kompozíciót, a hat szirmú rozettának egyszeres tovább bővített változatát láthatjuk egy újkori sumeni tálon (átm. 86 cm) (SLAVOV 1974. No. 66, 101), és egy szarajevói tálon (átm. 102 cm) (KARAMEHMEDOVIC 1980. sl.br. 162). A vonalas, szerkesztett alapmotívumnak egy más jellegű, növényi indákba torkolló fejlődését hazai hódoltság kori példával illusztráljuk: egy simontomyai réz tálon a hat szirmú rozetta Válón előforduló kombinációja növényi indákban oldódik fel (GAÁL 1983. 169, 9. kép 1). 227 FEHÉR 1962. 154, 159, Pl.XXV. 1-2, 8; vö. 1963b. 2, Obr 2. és 8; 1968. 276, 1-7. ábrák, 280, 38-39. ábrák; SLAVOV 1974, No. 277-278, 359-364. •>28 A tárgy egy további aprócska töredéke az 5. gödörből került elő (31. kép 3), ami a két gödör egykorúságának egyik bizonyítéka. 229 A magyarországi hódoltság kori (közölt) leletanyagból két lapított félgömb alakú réz kannafedőt ismerünk, melyeknek szélét egy sorban áttört háromszögekkel díszített pártázat szegélyezi (Dunaföldvár: GAÁL 1983. 164, 3. kép 6. = 13. kép 6; Buda: FEHÉR 1962. 157, Pl.XXIV. 2); Balkáni anyagban áttört díszítés talpon, fedőpártázaton: SLAVOV 1974. No. 281; KARAMEHMEDOVIC 1980. Fig. 62, 106, 180. 230 FEKETE 1959. 87-106; GERELYES 1979. 200-218; Uő. 1985a. 275-338, további irodalommal. 231 Az adatok alapján egy-egy réz edény értéke néhány akcsétól több száz akcséig terjedhetett. A 16. században például egy réz talpas tál átlagára 20-30 akcse volt, a kiöntöcsöves korsóé ugyanannyi. (Összehasonlításként, az adott korban egy ökör átlagára 300 akcse volt, egy bárány 12 akcsébe került (KÁLDY-NAGY 1970. 73,143). A 17. századi árak- az akcse elértéktelenedéséből adódóan - nyilván magasabbak voltak. FEKETE 1944. 83,237: a budai vár egyik utcáját a török korban "Rézművesek utcájának" nevezték. 233 15-18/19 századi balkáni rézműves műhelyekről (pl. Priätina, Saraybosna [Sarajevo], Foőa, Mostar, Usküp [Skopje], Ustovo, Petkovo, Istip, stb): KRESEVLJAKOVIC 1951. 191-197; KOZARAC 1956. 37; KAYAOGLU 1984. 218; BODUR 1987. 50; SLAVOV 1974. 15-22; KARAMEHMEDOVIC 1980. A felsorolt települések közül különösen Szarajevó ipara emelkedik ki. 234 VEHCS-KAMMERER 1890. 213, 216, 248; FEKETE 1944. 210, 232; FEKETE - KÁLDY-NAGY 1962. 583: a vámoltatok mind törökök, ill. török alattvalók. 235 GECSENYI1995. 779: a kereskedőknek alkalmanként ajándékkal kellett megtisztelni a budai basát: réz edénnyel, réz (Messing) gyertyatartóval. A 16-17. századi, É-magyarországi (szlovákiai) rézbányászatról, kereskedelemről, a réz felhasználásáról: (VLACHOVIC 1964.). A munkára Gecsényi Lajos hívta fel a figyelmet, melyet ez úton is köszönünk. Több forrás árulkodik arról, hogy a tiltó rendelkezések ellenére alsó-magyarországi bányavárosokból szállítottak rezet török hódoltsági területre, illetve arról, hogy a török kereskedők rendszeresen vásároltak rezet a magyaroktól (GECSÉNYI 1995. 770-772). 237 38
