Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
Az írott források
talán legbecsesebb leíró emléke mégis éppen ebben az időben született meg. Evlia Cselebi 1664 és 1666 közti magyarországi utazásairól szóló leírásában megemlékezik az erődről (bár valószínű, hogy személyesen nem járt a helyszínen):* 75 "zordon helyen, völgyben fekvő palánka erődítmény ez, téglából épült magas toronnyal. Van százötven katonája, bazárja, fogadója, fürdője nincs. Az erdélyi hadjárat idején Zerlin-oglu e várost megtámadta, s a középső várat képező négyszögű tornyot is felgyújtotta és háromszáz mohamedán hívő is benne égett. Iszmail pasa e várat újra felépítette, még pedig erősebben. Szép kertjei és szőlői vannak. ",76 Fitz Jenő szerint Evlia Cselebi Zrínyire való utalása a költő-hadvezér 1663 koratavaszi hadjáratához köthető. Zrínyi ekkor perzselte fel az Érsekújvárra tartó török dunamenti útját. Portyázó csapatai Budáig hatoltak, közben felégették Pentelét, Ercsit, Érdet és ekkor dúlták volna fel Vált is.77 Úgy véljük azonban, hogy a szakirodalom azon képviselőinek véleményével kell egyetértenünk, akik szerint Vál felégetésére 1661 augusztusában Batthyány Kristóf és De Souches tábornokok Montecuccoli erdélyi hadjáratával összehangolt előrenyomulása során (Zsámbék és Ercsi ostroma folyományaként) került sor.78 Evlia leírása tekinthető egyben az utolsó adatnak a törökök váli jelenlétét illetően. Ott tartózkodásuk utolsó két évtizedét homály fedi, akárcsak kiűzésük pontos idejét és körülményeit. 1683 és 1688 között ez több alkalommal is bekövetkezhetett. Bottyán János már közvetlenül a bécsi vereség és Esztergom visszavétele után Fehérvárig portyázott. A megye ÉNY-i peremének elnéptelenedése, magyar ill. császári ellenőrzése legkorábban ekkortól valószínűsíthető. Fehérvár és a megye kisebb török palánkjainak elszigetelésére, továbbá az utak ellenőrzésére azonban csak 1686 júniusában indultak komolyabb hadmozdulatok: a Budát ostromló seregből kivált Pálffy és Caprara vezette egységek részvételével. A teljes blokádot ill. az ostromok megindulását - a bécsi Haditanács rendeletére - csak a következő év májusa hozta meg, melyet részben a győri főparancsnokság (Eszterházy János tábornok), részben a komáromi, zsámbéki, esztergomi és tatai csapatok (Zichy István tábornok) hajtották végre. Többnyire békés kapitulációk révén, 1687 októberére szabadult fel Csókakő, Palota, Battyán, s ekkor kerülhetett ismét, azaz már végleg magyar kézre Vál palánkja is. HOL ÁLLT A TÖRÖK PALÁNK? Vál jelentősége a török időkben különösen megnövekedett, s ez elsősorban várának, a törökök által épített palánknak volt köszönhető. Éppen ezért a község régészeti és történeti emlékeivel foglalkozó munkák központi, folyton visszatérő, de egyértelműen máig nem tisztázott kérdése maradt az eddig csupán történeti forrásokból ismert török erősség pontos földrajzi helyének meghatározása, ill. maradványainak felkutatása. A környékbeli hagyomány ennek számos, többnyire egymásnak is ellentmondó emlékét őrizte meg, amely beépült a szakirodalomba is. Károly János79 vármegye történetében, Gerecze Péter80 és Genthon István8' műemlékjegyzékeiben, Vigyázó János és Strömpl Gábor útikalauzában,82 F. Szabó Géza vármegyei ismertetőjében83 egyaránt tettenérhető ez a zavar. Ugyanazon helyen állítják egyszerre: 1. A váli ref. templom mögött emelkedő Strázsa-hegyen állott a török őrtorony, s ennek elbontott köveiből épült meg azután a ref. templom. 2. A település északi peremén emelkedő Pogányvár nevű hegy a török erősség helye, ahol ma is fennáll a község középkori temploma. 3 zászlónyi győri gyalogos lepte meg őket. A harc során négy-öt török elesett, egy-kettő fogságba került, egyiküket a magyarok lovuk után kötve hurcoltak el (FEKETE 1932. 349, 43.sz). 75 Evlia Cselebi munkájának hitelességéről, írásai valóságtartalmáról: FODOR 1985. 5-14. 76 KARÁCSON 1908. 211; FITZ 1956a. 11. 77 FITZ 1956b. 13. 78 VARKONYI1985. 1090; MAROSI-NAGY 1985.1, 283; VIGYÁZÓ-STRÖMPL 1934. 123; 1661 szeptember 15-én kelt levelében a nádor utal is erre az eseményre: "... koronás király Urunk eőfelsége ugyan a török ellen küldte be német hadát, s e német had a magyarral együtt égeté fel Vál, Sambok, Eres és Érd nevű török kastélyokat..." (SZEDERKÉNYI 1891. ül, 76). 79 KÁROLY 1896. V, 439. 80 GERECZE 1906. 308, 1156. 81 GENTHON 1951. 207; 1959. 406-407, 398. kép. 82 VIGYÁZÓ-STRÖMPL 1934. 123. 83 SZABÓ 1932. 400. 14
