Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
Az írott források
3. A falu rk. középkori templomának tornya a község belterületén, a mai klasszicista templom mellett áll, mint annak ma is működő harangtomya (1. kép 2,2. kép, 4. kép 1). Ha ezeket az állításokat összegezzük, a következő eredményre jutunk. A falu középkori templomának tornya egyszerre két helyen kell, hogy álljon: a Pogányváron, és a falu belterületén, az István tér 4.sz. telken. Ugyanez a helyzet a török erődítménnyel is, amely egyidőben szerepel a Strázsa-hegyen és a Pogányváron. Miután a Pogányváron jelentős régészeti feltárásokra került sor időközben, s ennek során késő bronzkori településmaradványok jutottak a napvilágra, középkori és török kori emlékek viszont még csak szórványként sem,84 bizonyosra vehető, hogy az őskori földvárat és az egykori, kétségkívül valahol a környéken állott török erőd emlékét85 csak a helybeliek dús fantáziája kapcsolta össze. Az ásatás eredményei azt is kétségtelenné tették, hogy a község belterületén álló középkori templom egyszerre két helyen való szerepeltetése (a helyi hagyományok kritikátlan felhasználása mellett) Károly János, majd Gerecze Péter téves adatfelvételéből fakadt, amelyet a későbbi munkák is átvettek. Mindezeket figyelembe véve, a Pogányvárat, mint a török palánk lehetséges helyét, elvethetjük. Nem zárható le azonban ilyen problémamentesen az állítólagos Strázsa-hegyi török erőd és a község ref. temploma közti folytonosság hagyománya, amely - mint látni fogjuk - sajátosan összefonódik az István téri római kát. plébánia gótikus harangtomyához kötődő emlékezéssel is. Károly János múlt századi vármegye monográfiájában ugyan már ráérzett ennek fontosságára, azonban - nem lelvén fel a két, látszólag egymástól független, de kétségtelen részigazságokat tartalmazó állításnak az igazi megfejtést jelentő kapcsolódási pontjait - még több török erősség egyidejű meglétét feltételezte.86 A török palánk maradványait a ref. templommal azonosító hagyományt első pillantásra jócskán megkérdőjelezi az a tény, hogy az épületet 1928-29-ben, újonnan emelték, tehát nem átépítés, vagy korábbi épületmaghoz kapcsolódó bővítés történt.87 A munkálatok során semmilyen régészeti objektumra, vagy leletre nem bukkantak: erről az ekkoriban éppen Válón gyűjtő Dormuth Árpád - cikkéből ítélve lehetőség szerinti topográfiai teljességre törekedvén - bizonyára értesült volna. Munkája ennek ellenére sem érdektelen a török palánk pontos helyének meghatározásakor. Dormuth ugyanis épp ez alkalommal bukkant a falu nyugati peremén, a Vált Verebbel összekötő földút melletti dombháton középkori fegyverekre, sarkantyúkra és magyar pénzekre.88 Az említett földút ma is létezik (1. kép 2: 4), a lelőhely gyakorlatilag a gótikus harangtorony feletti, attól kb. 50-100 m-re NY-ra továbbhúzódó magaslattal, az időközben sűrűn beépült Templomsorral azonos (1. kép 2, 2. kép). Innen az 1960-as évektől napjainkig szinte folyamatosan kerülnek napvilágra gótikus kőfaragvány-töredékek, 16-18. századi kerámiaanyaggal jellemezhető településjelenségek (gödrök, pusztulási törmelék, stb.).89 Ennek alapján 1967-ben Kralovánszky Alán (eddig publikálatlan adattári jelentésében) Károly János és Fitz Jenő tapogatózásaihoz képest már egészen egyértelműen fogalmazta meg gyanúját: a török palánk az István téri torony környékével azonos. Miután ezt, nyilván pénz és idő hiányában, sem hitelesítő feltárás, sem pedig behatóbb levéltári kutatás nem követte, állásfoglalása nem került szélesebb szakmai nyilvánosságra.90 1973-ban Csukás Györgyi foglalkozott ismét a gótikus torony építészettörténeti kérdéseivel, de ő sem bukkant olyan régészeti vagy írott emlékre, amely az esetleges török kori vonatkozások végleges tisztázásához hozzájárulhatott volna.91 Erre az 1986. évi torony körüli feltárások,92 valamint a római kát. plébánia 84 RÉG.FŰZ. Ser.I. No.ll. (1959) 13; PETRES 1960 17-42. 85 PESTY 1977. 291, 6.j., FITZ 1956a. 11. 86 KÁROLY 1896. V, 439 87 A ref. templomhoz fűződő hagyomány tarthatatlanságát látszik bizonyítani az is, hogy a ref. egyházmegye dokumentumai szerint a váli közösségnek az 1880-as évekig még csak ímaterme sem volt a községben. A szomszédos Kajászószentpéterhez tartoztak, mint leányegyház (SCHNEIDER-JUHÁSZ 1937. 255). 88 DORMUTH 1936. 51. 89 Templomsor u. 307. sz. telek és környéke. KRALOVÁNSZKY A. 1967. évi jelentése, KM. Adattár, Vál, ltsz. 769; C HARRACH E., MŰEMLÉKVÉD 1967. 253; BÁNKI Zs., ALBA REGIA 10 (1969) 151-152; Hatházi G. 1986. évi gyűjtése. 90 KM. Adattár, Vál, ltsz. 769. 91 RÉG.FŰZ. Ser i. No.27. (1974) 105; ALBA REGIA 14 (1975) 369-370. 92 RÉG.FÜZ. Ser.I. No.40 (1987) 139. I 15 T I
