Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
A tárgyi emlékanyag
Kézi korongon készült edények a török korban Magyarországon elsősorban a Dél-Dunántúlon bukkannak fel tömegesen.266 Ez a kerámia északabbra nem, vagy csak szórványosan jelenik meg.267 A kézi korongolású kerámia - balkáni párhuzamai alapján - a török várakban nagy számban szolgáló délszláv, tágabban balkáni származású várkatonasághoz és kíséretükhöz köthető. Egyszerű házi kerámia volt, melynek sajátos elterjedése a várak őrségének ill. a várakat közvetlenül ellátó népelemeknek az etnikai összetételével van összefüggésben. Az írott források szerint a délszlávok magyarországi megtelepedésében nem volt különösebb rendszer, szinte mindenhova jutott belőlük. Nagyobb számarányuk a hódoltság folyamán a belső területeken, a balkáni végekhez közelebb eső D-dunántúli és a Duna-menti kisebb török várak helyőrségét jellemezte inkább.268 A kézi korongolású kerámia hódoltság kori elterjedése azt mutatja, hogy az ilyen kerámiával megjelenő balkáni népességnek az északabbi várakban, de méginkább azok környezetében nem volt akkora súlya, mint a D-Dunántúlon. A várakban feltárt tárgyi emlékanyag így más megközelítésből pontosíthatja a délszlávok földrajzi elhelyezkedésére vonatkozó adatokat. Az eddigi leletanyag alapján a délszláv elem Válón sem lehetett meghatározó. A magyarországi hódoltság kori kézi korongon készült kerámia közeli párhuzamait szolgáltatja - mint említettük - a balkáni fazekasság. A Balkánon ez a típusú fazekasáru a 8. században jelenik meg, s fennmarad a középkoron át napjainkig. Az egykori Jugoszlávia területéről például számos ilyen edényt közölnek a 9-17. századokból,269 de még a 20. századból is.270 Ez a típusú kerámiaművesség olyan vidékeken élt sokáig, melyek elzárva maradtak a külvilágtól, így például K-Szerbiában vagy Ny- és Közép-Boszniában. A hódoltság kori kézi korongolású kerámia a magyar szakirodalomban gyakran délszláv jelzővel szerepel, tekintettel arra, hogy a török kori Magyarországon az a balkáni népesség, melyhez ez a típusú anyag köthető, zömében délszláv volt.271 Kézi korongolású kerámiát azonban - kiindulva az újkori balkáni fazekasság termékeiből - más balkáni népesség is előállíthatott.2'2 Gyors korongon készült fazekas áru Fazekak. A váli ásatási leletanyag jelentős részét teszik ki a gyors korongon készült, jó kidolgozású, vékonyabb falú, belül mázas fazekak, amelyek többnyire inkább csak töredékekben maradtak fenn (25. kép 4, 6, 28. kép 4, 32. kép 3, 33. kép 1). A 4. gödörből előkerült kis ép edény (25. kép 6) megjelenési formája alapján e csoport klasszikus képviselője, nagysága alapján azonban a bögrékhez tartozik. Az 1986/in. szelvény erősen kiegészített füles fazeka (25. kép 4) sorolható még ebbe a csoportba. E fazekak külső oldala máz nélküli, s vízszintesen körbefutó sűrű, vagy kevésbé sűrű bekarcolt vonalakkal díszített. Csupán egy-két töredéknél fordul elő vörös festés (pl. 32. kép 3). A peremek közül soknál galléros kiképzést figyehetünk meg (vö. 33. kép 1, 25. kép 4, 6). Az ún. galléros peremű fazekakkal igen széles körben találkozhatunk a tárgyalt korban. Bizonyos leletegyüttesekben való előfordulásaik azt mutatják, hogy’ a típus a 16. században illetve a 17. század elején 266 Pécs: FEHÉR 1959. 126-127; PARÁDI 1958a. 132, LXII.t. 18; Nagykanizsa: PARADI 1958a. 132; Szigetvár, Mecseknádasd, Márévár: GERŐ 1978. 351-352, Abb. 13; 1985. 197-200, Abb. 4; Törökkoppány: KOVÁCS 1990-91. 172, Pl.IX. 1-10, Pl.X. 1-5; Segesd: MAGYAR 1988. 147, 11 kép 4-6, 12 kép 1, 16. kép 1, 3-4, Babócsa: MAGYAR 1990. 139, 28-29.t.; Ozora: GERELYES-FELD 1986. 165-178; FELDKISFALUDY-VÖRÖS-KOPPÁNY-GEREL YES-MKLÓS 1988. 279-280, 45 kép; Szekszárd-Újpalánk: GAÁL 1985. 189; Barcs: KOVÁCSRÓZSÁS 1996,178,13-14. kép. 267 Buda: GERÖ 1978. 351; 1985. 197; GERELYES 1991 28, 35, 46; Szolnok: KOVÁCS 1984b. 21 t. 2; Visegrád: GERELYES 1987a. 174-175, 177. 268 HEGYI 1995. 81-117. 269 BIRTASEVIC 1957. 55-56, Sl.5-6; 1970. 39-41, T.ffl-Xn, Sl.21-39; MARJANOVIC-VUJOVIC 1973. 205-206, T.IV, Sl.4-9, T.V1; BAJALOV1ÓHADZI-PESIC 1981. 41-50, T.I1-X; BIK1C 1994. 134, sl. 29. 270 POPOVIC 1956. 95-122; 1957. 17-46; TOMIC 1960. 19-20; 1966. 17-18, Fig. 3-6, 1983. 15, 24-33, 242-251; HOLL 1956. 182-186, és 5,1 Éjben idézett irodalom; A helyenként megjelenő "bosnyák" megnevezés azzal áll összefüggésben, hogy a kézi korong használata még a 20. században is, de talán már korábban is, jellemző módon gyakori a vegyes lakosságú Bosznia-Hercegovina hegyes vidékein, ahonnan valóban nagy tömegű népesség került magyar területre a 16-17. században. 27ó Ls. pl. ONUZI 1979a. 219-228; A kézi korong Magyarországon sem ismeretlen az újkorban, erről azonban igen szórványos adatok állnak rendelkezésünkre, ezek is a Dél-Dunántúlról (KRESZ 1977. 207: egy Tolna megyei adatot idéz és a Baranya megyei magyarhertelendi női fazekasságra utal. = DANKÓ 1967. 123-133: Dankó szerint elképzelhető, hogy e primitívebb fazekasság ismeretét még a hódoltság kori délszlávoktól vették át a magyarhertelendiek és ott a település elszigeteltsége miatt maradt fenn évszázadokig, l m. 126; vö. DOMANOVSZKY 1981.1,199). 42
