Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
A tárgyi emlékanyag
jelent meg,2'3 majd a 17. század folyamán, de főleg a század második felében terjedt el széles körben.274 Jól keltezhető leletegyüttesekből a 17. század második feléből, illetve annak végéről ismerjük példányait,271 a népi fazekasság termékeit pedig ezek egyenes folytatásainak tarthatjuk.276 A váli ép kis edény (fazék/bögre) és a kiegészített fazék legközelebbi párhuzamait, forma, díszítés és részben méret tekintetében is, a késői, 17. század második feléből, végéről való edények között találjuk meg. E fazekak sokszor török tárgyakkal együtt bukkannak elő: így például Párkányban (Sturovo) 3 török réz üst kíséretében; a székesfehérvári 17. század végi, török leleteket is tartalmazó gödörben török talpas tálakkal, izniki fajanszfedővel, réz kannával; Szekszárd-Újpalánkon és Barcson277 a török várakban jellegzetes török és délszláv leletanyaggal; s itt Válón is réz s egyéb mázas török edényekkel kísérve. Ezek a fazekak azonban nem török," hanem helyi, magyar fazekastermékek. Egy másik nagy csoportot alkotnak a vörös, halványvörös, barnásvörös anyagú, mázatlan fazekak illetve azok töredékei (33. kép 8,23. kép 1-2), melyekből jelentős rész a 4. gödörből került felszínre. A kiegészített közölt példány (40. kép 49) alapján jellemző formai jegyek lehetnek a hangsúlyozott váll, az összeszűkülő rövid nyak és a kihajló, szélén megvastagított perem. A fazekak anyaga kaviccsal soványított, s oldalfalaikon (különösen a belsőn) durva korongolásnyomok látszanak. Hasonló anyagú és formájú (de peremkiképzésükben részben eltérő) fazekakat közölnek például Ozoráról 15-16. századi leletegyüttesből.28" Ezek a fazekak Ozorán az F5 helyiség "B" aknájából kerültek elő, különböző rétegekből. A szerzők szerint jól megfigyelhetők a korai281 és a késői szintekből származó fazekak közötti különbségek. A felső rétegek fazekainak párhuzamai Ozorán hódoltság kori leletegyüttesekből ismertek, ezek alapján megállapítható, hogy a típus 16. század közepétől a 17. század végéig használatban volt.282 Hasonló anyagú fazekakat, fazéktöredékeket ismertetnek a 17. század második felére, végére keltezhető székesfehérvári leletegyüttesből is.283 A váli kiegészített fazék és a töredékek az említett késői fazekakkal hozhatók kapcsolatba. Tálak. A török talpas tálak és azok töredékei az összleletanyaghoz képest nem túl nagy, de a mázas török kerámialeletek között a legnagyobb számban fordulnak elő Válón (37. kép 7, 33. kép 3-4, 9, 32. kép 5, 28. kép 12, 35. kép 9). Eloszlásuk az ásatási területen egyenletes. A töredékekből ítélve a tálak nagysága változó, a peremek egyenesek vagy kissé íveltek, többnyire lekerekítettek, de előfordulnak rovátkolással díszített töredékek is. A talpak általában csonkakúp alakúak. Az anyagban lévő egyetlen kiegészíthető darab a 4. gödörből került elő (25. kép 3), ezzel formailag azonos tál bukkant felszínre például Visegrádon ugyancsak egyszínű mázzal.284 A talpas tálak, mint említettük, miután a hódítók legalapvetőbb asztali, étkező edényei voltak, a hódoltság kori török emlékanyagnak talán leggyakoribb tárgyai. Ez különösen igaz a cseréptálakra, amit váli előfordulási arányuk is jelez, hiszen itt - eltekintve egy-két korsótöredéktől és kályhaszemtől - a mázas török kerámiát tulajdonképpen a táltöredékek alkotják. 273 Vác: MIKLÓS 1991. passim, pl, 56. gödör: 31,45.t. 9, 11; Tabán: NAGY 1936. 28, XIV.t.2; Buda: GERELYES 1986. 77; 1991 26,28, 32,46, 19. kép 4; Visegrád: GERELYES 1986. 81. = 1987a. 171,4. kép 4. = 7. kép 1; Eger: LÁZÁR 1986. 39. 274 Léva (Levice): DRENKO 1976. 124, Obr 7:5; Fülek (Filakovo): KALMÁR 1959. 35, LXXV t. néhány darabja; Párkány (Sturovo): FEFÎÉR 1962. 159, Fig. 63. 1-2. = 1975. 25-26,67. kép; Ozora: GERELYES-FELD 1986.175, 5. kép 7; Szekszárd-Újpalánk: GAÁL 1985. 17. kép. 275 Buda (GERELYES 1991 36-37, 46), Visegrád (GERELYES 1987a. 8. verem: 174, 5. kép 9-10. = 7. kép 2-3, XIV/2. verem: 174, 6. kép 3 = 7. kép 4), Székesfehérvár (SIKLÓSI 1982. 9-10, ltsz. 81.26, 81.48, oldalán ferde kannellúrázással), Sümeg, Szigliget (KOZÁK 1966. 84, 86, 2. kép 11-13, 3. kép 1-9, 5 kép 5-7, 9-12), Belgrad (Beográd) (MARJANOVIC-VUJOVIC 1973. 211, SM8, TTV. 10). 276 MÉSZÁROS 1968. 37, XL.t. 2,4, 6; SAROSÁCZ 1972. 58, 85, 18-19. és 92-94 képek; KRESZ 1960 4, 8 és 11, ábrák 077 Barcs, Dráva Múzeum: ltsz. 90.1.65. 278 FEHÉR 1959. 114, V.t. 1 ; SIKLÓSI 1982. 9, ltsz. 81.26. 279 HOLL 1963a. 80; GERELYES 1986. 77. 280 FELD-GERELYES-GERE-GYÜRKY-TAMÁSI 1989 179-180, 5-7. képek. ÓR1 SIKLÓSI 1983. 156, Abb. 4.-15. század; FELD-GERELYES 1985. 165, utalással egyéb párhuzamokra, többek között pl. a 15 század második felére, 16. század elejére keltezett sarvalyi fazekakra: HOLL-PARÁDI 1982. 92-96, Abb. 42-44. 282 GERELYES 1987b. 249, 5. kép 3, 5; vö GERELYES-FELD 1986. passim. Az T szelvény török gödre és a "J" szelvény 2 gödre a hódoltság utáni időkben töltődik fel végleg, s még ezekben a gödrökben is volt ilyen jellegű kerámia, i.m. 165,169,176. 283 SIKLÓSI 1982. 9-10, több darab. ~84 6. verem, 16. század második fele: GERELYES 1987a. 171, 4. kép 1. 43 i I
