Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templom. Adatok Vál 14 -17. századi történetéhez - Szent István Király Múzeum közleményei. B. sorozat 45. (Székesfehérvár, 1996)
A tárgyi emlékanyag
A váli edények talán balkáni (boszniai?) műhelyből kerülhettek ki, bár ez a korabeli összehasonlító anyag, a területi jellemzők alaposabb ismeretének hiányában csupán mint feltételezés fogadható el. Az együttes a török, illetve török hatások alatt alakult balkáni rézművesség jellemző edénytípusait jeleníti meg. Az idézett irodalomból kitűnik, hogy valamennyit (részben kissé megváltozott formában) ma is készítik és használják úgy Anatóliában, mint a Balkánon. Magyarországon a török réz edénytípusok, egy-két kivétellel, általában nem élték túl a hódoltságot, a török elnevezések azonban nyelvjárási vagy köznyelvi szóként fennmaradtak. Számos magyarországi török réz edény238 nem keltezhető pontosan, de a külső jegyek alapján többkevesebb biztonsággal a török illetve a balkáni török rézművességhez köthető. A szóban forgó edények általában hódoltság koriak (16-17. századiak), de több, mint valószínű, hogy jónéhány darab közülük későbbi, azaz a még török uralom alatt álló 18. századi balkáni rézműves műhelyek terméke. A 16-17. századi anatóliai és balkáni rézművesség hasonló jellegű emlékei, sajnos, kevéssé ismertek számunkra. A kezünkbe került néhány nagyobb összefoglalás, a korai időszak rövid bemutatása mellett, főként a 18-20. századi ipart és produktumait ismerteti. Ez a későbbi rézművesség távolabbi, de olykor igencsak "beszédes" párhuzamokat nyújthat a 16-17. századi magyarországi emlékek vizsgálatához. Azok a nagyfokú hasonlóságok, melyek a térben és időben egymástól távolabb álló egyes réz edények, technológiák esetében kimutathatók, a formák, díszítő motívumok és a technológia tradicionális voltát tanúsítják, azaz bizonyos mértékű "kortalanságáról" árulkodnak. A magyarországi emlékanyag az iszlám rézművességen belül az oszmán-török kör Balkánon kialakult, helyi gyökerű, archaikus provinciális változatát képviseli. Kronológiai és műhelykérdésekre így a 15/16-20. századi balkáni összefüggések adhatnak választ.239 Különféle szempontokat figyelembe véve pontosabb vagy valamelyest biztosabb kormeghatározásra van mód egyes emlékek, leletegyüttesek esetében.-40 Az anyagvizsgálatokkal (vö. Függelék) kiegészített elemzések,241 az apróbb technológiai jellegű különbségek összefoglaló értékelései esetleg újabb megközelítési lehetőséget nyújtanak majd az időrend behatárolásához. Egyelőre azonban legbiztosabban a régészeti kontextus alapján keltezhetünk. Réz edényekről lévén szó, fokozottabban figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy az edény készülése és földbe kerülése között jónéhány év, évtized is eltelhetett. Tágabb keretek közötti datálást enged az a szempont is, hogy egy adott vár mennyi ideig és mikor állt török fennhatóság alatt. “4‘ A lelőkörülmények és a fenti elemzés alapján a váli török réz edénylelet biztosan datálható a 17. század másodikfelére, így az a magyarországi késő hódoltság kori emlékkor egyik meghatározó együtteseként értékelhető. A hódoltság egykori területeiről közölt párhuzamokat vizsgálva megállapítható, hogy a keltezhető darabok jórészt inkább a 17. századra tehetők. A réz edények 17. századi "elterjedése" talán összefüggésben áll a kor politikai viszonyaival. A század első felének hosszabban tartó békéje ugyanis - az oszmán birodalom egyértelműen megindult belső bomlása ellenére - kedvezően hathatott Magyarországon és a Balkánon is a török kézműipar, így a rézművesség megerősödésére, továbbá a birodalom belső részei között fennálló kereskedelmi kapcsolatok bővülésére. 2,S Idesorolható például a Magyar Nemzeti Múzeum, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum gyűjteményének (FEHÉR 1962, 164; FEHÉR 1968) és a Szolnok megyei leletek (KOVÁCS 1984a) jelentős része, és számos szórvány darab. 239 Mind a boszniai, mind a bulgáriai összefoglalások hangsúlyozzák, hogy a bizánci-balkáni alapú, némi nyugati, de mindenekelőtt az igen erőteljes török hatás alatt alakuló balkáni rézművesség, bár a törökös jegyeket mindvégig megőrizte, idővel egyéni jelleget kapott (SLAVOV 1974; KARAMEHMEDOVIC 1980). A további kutatások feladata annak kimutatása, hogy a magyarországi emlékanyag rendelkezik-e egyedi, önálló vonásokkal, ami persze nagyobb mértékű helyi termelést feltételez, vagy a magyarországi hódoltság csupán a balkáni (boszniai) ipar termékeinek piaca, célterülete volt. 240 A különböző szempontokat világítja meg a következő néhány példa is: Párkány (Sturovo) - Kakadvár területén talált 3 bográcsot a két kísérő fazék keltezi a 17. századra (FEHÉR 1962. 164); - A (déli) összekötő vasúti híd pesti hídfőjénél talált együttes az edények típusösszetétele, stíluskritikai elemzése alapján keltezhető a 17. század első felére, közepére. (OBERSCHALL 1944. 356; FEHÉR 1962, 164). - FEHÉR Géza öszszehasonlító stilisztikai elemzés, díszitésbeli párhuzamok alapján keltez egy esztergomi talpas réztálat a 17. századra (1968, 278, 22-23. ábra); - Egy dunaföldvári nagyméretű fedőn török nyelvű felirat árulkodik egykori tulajdonosáról, aki egy defter szerint 1601-ben lovastisztként teljesített szolgálatot a földvári palánkvárban (GAÁL 1983, 169, 6. kép 2-3, 16. kép 1). - Nem igazán ebbe a körbe tartozik, de témához illő, különleges darab a Dunapenteléről, az 1543. évi török tábor területéről előkerült díszített kiöntőcsőrös réz kancsó, mely pecsételt mesterjegye szerint 1532-ben Isztambulban készült (BÓNA 1991. 7. kép). 241 A modem tárgykatalógusok néha már anyagösszetételt is jelölnek, de ez a típusú anyagközlés jelenleg még meglehetősen ritka; vö. pl. ATILCHASE-JETT 1985. Egy Magyarországon végzett vizsgálat szerint az Ozorán előkerült 16. és 17. századi edényekben eltérő a réz- és az óntartalom (GERE 1994). 242 Az ajnácskői (Hajnácka) edényleletet B. OBERSCHALL Magda 1645-1649 közé, a vár második török korára datálja (1944. 359), míg FEHÉR Géza szerint azt a 16. századra ugyanúgy lehet keltezni (a vár először 1546-1550 között volt török kézen), mint a 17. századra (1962, 164). Ugyancsak a vár építésének és fennállásának idejével datálható a Szekszárd-újpalánki török vár emlékanyaga a 17. századra (GAÁL 1983 és 1991. passim). 39
