Szent István és Székesfehérvár. – Szent István Király Múzeum közleményei, B sorozat 43. (1996)

házta, s saját kezével vezetvén, székére ültette". Történeti forrásokból tudjuk, hogy a koronázások Szent István halálát követően a fehérvári egyházban történtek, és hamar kialakult az a hagyomány, amelyik csak a fehérvári templomban tartott koronázást fogadta el érvényesnek. Miután az érvényesnek tartott koronázás feltételei nem mindig valósultak meg, több királyunkat kétszer, sőt Károly Róbertet háromszor is megkoronázták. Fügedi Erik szerint I. Ferdinánd 1527-es koronázását is figyelembe véve, amelyik még Fehérváron történt, a középkori Magyarországon 43 koronázást tartottak. A XII. század végétől nagyrészt a koronázások napját is ismerjük, a szertartás részletesebb leírásai csak a XV. századból maradtak ránk. A szertartás egyházi része a templomban zajlott. Legfontosabb mozzanatai: a király eskütétele, olajjal történő felkenése, a Szent Istvánénak tartott koronázási palást felöltése és a király karddal való felövezése voltak. Ezt követte a tulajdonképpeni koronázás, amikor az esztergomi érsek és a főurak a király fejére tették a koronát, a hatalmi jelvényeket a kezébe adták, végül pedig a trónra ültették. A világi szertartás ezután a város más pontjain folytatódott. Fehérvár 1543-as török kézre kerülésével az épület romlása megkezdődött. 1601-ben a tornyát szétvető robbanás a pusztulást végérvényessé tette. A török hódítás korát csak a templom északi részén elhelyezkedő kápolnák élték túl, a város újjáépítésének azonban ezek is áldozatul estek.