Szent István és Székesfehérvár. – Szent István Király Múzeum közleményei, B sorozat 43. (1996)

épületegység feltárható részlete egy, a bazilika eddig ismertetett részleteinél nem sokkal később épült, nyitott, árkádíves előépítményre enged következtetni. A Hartvik-legenda szerint Istvánt a templom közepén temették el. A főhajó tengelyében talált kőbéléses sír maradványát a feltáró, Kralovánszky Alán azonosította Szent István sírjával. A templom területéről származó faragott kőanyagban nagyméretű pillérfők, pillérek lábazati maradványai arról tanúskodnak, hogy már a XII. században komoly átépítéseket végeztek az épületen. Az új építkezések minden bizonnyal a templom XII. századi jelentőségének megnövekedésével függenek össze. A Szent István kultuszát tudatosan támogató Könyves Kálmán /1095-1116/ volt az első uralkodó, aki Szent István után a templomba temetkezett, királyi temetkezések sorát indítva meg ezzel a XII. században a fehérvári egyházban. Ebből az időszakból származik két, 1848-ban talált, és a szabadságharc viharai közepette is megmentett királyi temetkezés, III.Béla /+1196/ és felesége, Antiochiai Anna /+1184/ sírja. Mindmáig ezt a két sértetlenül megmaradt és biztosan azonosítható királyi temetkezést ismerjük a fehérvári templomból. A sírjukból előkerült leleteket - közöttük a királyi hatalom temetkezéshez készített jelképeit, koronát, jogart, kisméretű kardot - ma a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. Az Anjou uralkodók fordultak ismét a Szent István alapította templom felé a XIV. században. Az Árpád-házzal leányágon rokonságban álló Károly Róbert ezzel is hangsúlyozni kívánta legitimitását a magyar trónon. A Thuróczy-krónika szerint Károly Róbert a gyakori tűzvésztől szenvedő templomot ólommal fedette, pompás boltozattal díszíttette és erős oszlopokkal szilárdíttatta meg. 1342-ben a nagy oltár mellett temették el. Fia, Nagy Lajos Szent Katalin tiszteletére maga és családja számára temetkezési kápolnát emelt. A király vörös márvány síremlékének néhány töredéke a múlt században került elő, közöttük egy Anjou-címeres kőtábla. Egy évszázaddal később Hunyadi Mátyás alakította át jelentős mértékben az épületet, temetkezési helyét is az új építkezések során készíttette el. Kelet felé közel 36 méterrel növelte meg az épületet, egykorú olasz forrás szerint királyi pompájú munkát végeztetett a templomon. A Mátyást követő két Jagelló uralkodó, II. Ulászló és II. Lajos szintén a fehérvári templomba temetkezett. A mohácsi csatában elhunyt II. Lajost Szent Imre és II. Ulászló sírja között helyezték végső nyugalomra. A Szűz Mária-egyházban eltemetett utolsó király Szapolyai János volt /+1540/, akinek földi maradványai azonban később, a törökök dúlása következtében a Szent Mihály templomba kerültek át. A Szűz Mária-egyház az alapító Szent István szándékából koronázó templomnak is épült. A fehérvári templomnak a királyavató szertartásokban a kezdetektől fogva betöltött szerepét az Altaichi Evkönyvek egy korai adata is bizonyítja. Az István halálát követő trónviszályok idején III. Henrik császár Aba Sámuel legyőzése után /1044/ seregével Fehérvárra vonult, „...királyi fogadtatásban részesültek, s ugyanitt a császár Pétert királyi jelvényekkel felru-28