Szent István és Székesfehérvár. – Szent István Király Múzeum közleményei, B sorozat 43. (1996)

nét, majd az 1196-ban elhunyt III. Béla királyt, ugyanennek a bazilikának a déli oldalhajójában,35 valamint ugyanezen bazilika északi oldalhajójában egy ismeretlen személyt a 12-13. században36

(14. sz. ábra). A sír fölé hatalmas márvány, vagy annak ítélt kőlap (lapis ingens) került, amely „márványlap a padlóból kiemelkedett" (sublata tabula marmorea, que pavimento preminebat). Ezt követően „... a boldog test ugyanazon a helyen nyugodott negyvenöt évig" (quievit itaque corpus beatum eodem in loco annis XLV), tehát 1083-ig. Következetesen folytatva Hartvik leírását, „lementek a koporsóig" (ad tumbam perventus est), „maga a koporsó" (ipsa tumba) színültig volt vízzel. Az exhumálás folytatásaként bekövetkezett a korábbi rekonstrukciónk szerinti, a közlekedőedények elvét tükröző és a szemtanú hitelességét bizonyító, ki nem található folyadék-kimérés (= talajvíz!), majd visszaöntés azonos vízszintet eredményező „csoda"-sorozata.37 Majd „kiürítették a szarkofágot" (evacuate sarcophago).38 Ezt követően befedték „a sírt"

(sepulchro), végül pedig „a talált kinccsel az örökszűz Máriának oltárához visszatértek".39

Közben Mercurius őrkanonokot, amikor „a koporsót felnyitották" (tumulus fuit aperta), nehogy a szent ereklyékből valamit elraboljon, megdorgálta a király és messzire küldte onnan.40 Végezetül két kérdést szükséges felvetni a további kutatás érdekében. Az egyik az, hogy Györffy György a Szent Jobb leválasztását az 1060-as évek zavargásaival összefüggő, István király másodszori és titokban történő eltemetésével hozza összefüggésbe.41

Úgy gondoljuk, hogy az általa feltételezett veszélyérzet nem eléggé indokolt, hiszen semmi adatunk nincsen arra vonatkozóan, hogy a politikai zavargások a halott István király személye ellen irányultak volna, amely egy halott meggyalázását eredményezte volna, sőt azt sem látjuk kellőképpen indokoltnak, hogy egy ilyen helyzetben a kanonokok -előrelátóan?! - ereklyét biztosítsanak egyházuk számára, hiszen ekkor még fel sem vetődött első királyunk szenttéavatásának gondolata. A magunk részéről inkább hajolnánk egy olyan feltételezés felé, amely szerint a Jobb leválasztása akkor történt volna, amikor már biztosnak látszott, hogy a szenttéavatás bekövetkezik, és István király földi maradványaiból valóban ereklyék válnak. Tehát 1083-ban. Ekkor, Mercurius őrkanonok, és fia Katapán prépost - mint a bazilika legfőbb egyházi gazdái - könnyedén lehatolhattak a templom padlójából kiemelkedő hatalmas kőlap mellett a sír aljához, és biztosíthatták egyházuk, vagy ahogyan később bekövetkezett, saját maguk számára a kívánatos ereklyét. A nyomokat könnyen eltüntethették, de miként azt Györffy joggal feltételezi, László király valamit megtudhatott és ezért tiltotta el Mercuriust a sír mellől.42 A másik kérdés az egyházi megemlékezés eltérő időpontjával kapcsolatos. Az elevatio augusztus 20-i és az inventio, illetve a translatio október 11—i megemlékezése közötti eltérés nem hozható-e azzal összefüggésbe, hogy az augusztus 20-án a Mária oltárhoz vitt ereklyéket - az újonnan ismertté vált kripta és kultuszhely építészeti kialakításának befejeztével (a másfél hónap időkülönbség a 20