Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

70 Takácsaink az abroszokat, törülközőket, párnahuzatokat piros csíkokkal, a zámolyi takácsok kifejezése szerint „forgatásos hímmel" díszítették. A csík a kendervászon alapanyagba piros pamutfonallal beleszőtt minta. Fehércifrát, zámolyiasan „sávolyos mintákat" is szőttek. A sávolyos mintát a kendervászon alapanyagba fehér pamutfonallal szőtték. Kendendervásznon kívül pamutból és kenderből kevert vásznakat, tiszta pamutvalamint tiszta lenvásznat is szőttek. A leány hozományának finomabb darabjai, a karácsonyi abrosz, a dísztörülköző századunkban már főként pamutosvászonból készült. A férjhez menő leány hozományának jelentős részét még a század első felében is a takáccsal szövették meg. Takács Mária tabajdi leány 1913-ban ment férjhez. Hozományából a takács készített: 24 törülközőt, 12 lepedőt, 24 konyharuhát. A darabszámokon a régi tucat mértékegység hatását látjuk. Mezőkomáromban a leány hozományát készítő takácsnak a lakodalomkor áldomás: egy pmtesüveg bor és egy kulcsoskalács járt. A céhrendszer idején a mesterré válás egyik feltétele a remekmunka, egy különösen bonyolult, magas fokú szakmai tudást igénylő munkadarab elkészítése volt. 1978-ban Lajoskomáromban egy takács remekmunkára bukkantam, amely a székesfehérvári István Király Múzeumba került. A kendervászon törülközőbe piros pamutfonallal hat csíkot szőtt a remeklő takács. A harmadik csíkba a következő felirat került: „BOLHÁS, DÉG ÉS L.KOMÁROMI BÖTSÜLETES TAKÁTS CÉH REMEKJE К 1851". A negyedik csíkban kétfejű sas mintát látunk. Utóbbi motívum gyakran feltűnik céhemlékeinken, mivel a legtöbb magyarországi céh Habsburg királyainktól nyerte szabadalomlevelét. A takácsoknak mintakönyvük volt, amibe a bonyolultabb minták rajzait gyűjtötték. Az István Király Múzeumban őrizzük Listár Ferenc polgárdi takácsmesternek a múlt század közepéről fennmaradt mintakönyvét. Listár Ferenc mintakönyvében a rajzokon kívül egy rövid kéziratos bejegyzést is találunk, amely az inasok felszabadításához kapcsolódó szokás előfordulását bizonyítja. A takácsinasok felszabadításához kapcsolódó népszokás-szerű cselekményt, a borral keresztelést, az ácsteszéri takácslegény, Táncsics Mihály is említi Életpályám című könyvében. Listár Ferenc feljegyzéséből részletesebben megismerjük a takácsinasok felszabadításának lefolyását. A szabaduló inas a takácslegények közül hármat keresztapának kért fel. Számukra egy-egy pint keresztelő bort vitt az atyamester házához, amit közösen elfogyasztottak. A keresztapák ezután felkoszorúzták a szabaduló inast, és olyan szabadnak mondották, mint ők maguk. A céh számára 8 krajcár legény igazságot, ugyanennyi koszorú váltságot, 1 krajcár írógarast és ugyanennyi székbért fizetett a szabaduló takácsinas. LUKÁCS LÁSZLÓ ÜVEGHUTÁK A BAKONYBAN A nagymúltú céhes iparral rendelkező Veszprém megye területén a 18. századtól a 19. század végéig a Bakony keleti erdőségeiben nyolc üveghuta működött. A veszprémi püspökség városlődi uradalmaiban Pille, Németbánya, Csehbánya; az