Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

71 Esterházyak cseszneki uradalmában Lókút-Óbánya, Pénzeskút-Újbánya és Somhegy; a nagyvázsonyi Zichy-család uradalmában pedig a működését kétszer is újrakezdő Úrkút üveghutája. A török hódoltság esztendei után a Bakony erdőségeinek hasznosítására egyik módként az üveggyártás kínálkozott. Egyik legrégibb huta a Városlőd határában 1713-1762-ig működő Pille volt, osztrák területről beköltözött üvegfúvó munkásokkal. Első hutamestere Rubner János Péter, akit a mesterség folytatásában id. Gasteiger János Mihály, majd három fia követett. A huta munkásainak létszáma 8-15 fő között ingadozott. Fehér üveget és nagy mennyiségű kerek ablaküveget készítettek. A huta működésének megszűntével az üvegfúvók elvándoroltak. 1757-ben kezdték meg a fehér és zöld üvegek, a kerek ablaküvegek és a sokféle öblösüveg gyártását a németbányai (Deutsch-Hütten) üveghutában, Gasteiger János Mihály hutamester irányításával. Halála után fia, Fülöp vette át a huta vezetését. Tíz-tizenkét üvegfúvó munkásuk német volt, akik az üveggyártás 1781. évi megszűnése után a környező hutákban kerestek munkaalkalmat. A hajdani pilléi hutában dolgozó Adler Ferdinánd és emberei tevékenysége nyomán indult meg az üveggyártás Csehbányán 1760 körül. Itt három kemence működött, fehér, zöld és táblaüveget, valamint ablaküveget készítettek. Munkáslétszáma változóan 12-22 fő között mozgott. Mivel a fa közvetlen értékesítése jövedelmezőbbnek bizonyult a püspökség számára, ezért működésének az 1796. esztendő véget vetett. 1762-ben a csehországi Klyna Karián Károly létesítette az Esterházyak hozzájárulásával és támogatásával Lókút-Óbánya üveghutáját, amelynek hutamestere hamarosan Gleiszner Antal, majd Károly lett. A kezdetben 10-12 munkást foglalkoztató huta működésének utolsó évtizedében 1780-1790 között 18-20 munkással dolgoztatva gyártotta a fehér és zöld üveget, valamint az öblösüveget. 1791-1816 között működött 18-20 munkással Pénzeskút-Újhuta Gleiszner Károly, majd József irányításával. Utolsó hutamesterének, Vernhardt Józsefnek halála után végrendelete értelmében a huta felszerelését a pápai Neumann Ábrahámnak adták el, aki ezzel egy új huta felállítását, működtetését kezdte meg. Ifjú Gasteiger János Mihály, majd Pfantzelt Antal hutamesterek irányításával dolgozott 12-23 fő között változó munkásgárdával 1781-1824 között az úrkúü' üveghuta. Különféle, nagyszámú öblösüveget, csiszolt üvegeket és táblaüveget gyártottak. Speciális munkatevékenységet végző munkásaik mellett éves konvencióval kézműves mestereket is alkalmaztak: bognárt, kőművest, szíjgyártót. Legtovább működő huta a somhegy/volt. 1815-1859 között a Neumann család irányításával 12-24 munkás gyártotta a fehér, zöld, kék öblösüvegeket és a táblaüveget. Valamennyi hutában az öblös és az ablaküvegeken kívül ivópoharakat, borospoharakat, 1-2 iccés finom palackokat, butéliákat, hatszögletű poharakat és gyógyszeres üvegeket is készítettek. Utóbbiak kivételével valamennyit a paraszti, kisnemesi és polgári lakosság vásárolta. Az üveggyártásból eredő haszonnál egy idő után a nagymértékű erdőpusztítások miatt nagyobb volt a kár. A hutákat bérbeadó földesurak az üveggyártást kénytelenek voltak megszüntetni, a hutákat fölszámolni. Ezt a folyamatot a tőke-, valamint a felvevő piac hiánya csak elősegítette. LACKÓVITS EMŐKE