Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

89 ilyet, s adtam is neki a sublótfíókból. Mikor visszajött az asszony, azt mondta: Az Isten áldja meg, teljesen elmúlt a kelés!" A varázsló cselekedetek egy része az állatok egészségének biztosítására, a baromfiak összetartásának előidézésére irányult.Tordason karácsonyeste felmentek a padlásra, egy szakajtókosárban mindenféle gabonából keveréket csináltak, abból kaptak a szárnyasok egészen újévig. Ez a dögtől óvta őket. Válón piros almát tettek a vizesvödörbe, arról itatták meg az állatokat, hogy a következő esztendőben egészségesek legyenek. Kajászószentpéteren a baromfiaknak abroncsban adták a karácsonyi abrakot, hogy az új évben ne széledjenek szét. A váli elképzelés szerint a falu boszorkányait nem csak a lucaszék segítségével lehetett kideríteni: „A keresztúton karácsonyeste egy kört kell csinálni. A körbe beleállni, s hogyha a kör nem szakadozik ágakra, akkor onnan megláthatja a boszorkányokat. Ha nem megy ki belőle, nem tudják kergetni a boszorkányok, de ha kilép, akkor mindjárt erejük van rajta." Karácsonyeste és karácsony napja a lányok számára a férjjóslás időpontja is. Leggyakrabban ólomöntéssel igyekeztek a jövendőbelijüket kifürkészni. Tordason a forró ólmot hideg vízzel töltött lavórba öntötték, s a megszilárduló ólomrög alakjából próbálták kiolvasni, hogy kinek ki lesz a férje. Válón az ólomrög árnyékát megnézték a falon, s amilyen képet mutat, olyan lesz a szeretőjük. Sárbogárdon karácsony éjjelén a lányok kiszaladtak az utcára, s az éjféli miséről jövő első férfitől megkérdezték a keresztnevét, ilyen nevű lesz a férjük is. Ugyancsak Sárbogárdon a karácsonyi ebédhez orjalevest főztek. Karácsonykor ahány lány volt a háznál, annyi orjacsontot tettek ki az ajtó elé, és figyelték, hogy melyiket viszi el előbb a kutya, mert az a lány ment előbb férjhez. Avarázsió cselekedetek más része az egyéni életút alakulásának kifürkészésére irányult. Válón karácsonyeste háromszor meg kellett kerülni a házat. A harmadik kerülőnél be kellett nézni az ablakon, amit lát, az történik vele az életben. LUKÁCS LÁSZLÓ A PÁSZTOROK MEGAJÁNDÉKOZÁSA ÜNNEPEK ALKALMÁVAL A magyar falvakban általánosan élő szokás volt, hogy a pásztoroknak a megegyezés szerinti bérükön felül az esztendő jeles napjain, ünnepein az állattartó gazdák étel-ital vagy pénz adományt adtak. A pásztorok megajándékozásának szokása középkori európai jogszokásban gyökerezik. Dunántúl egyik leggazdagabb földesura, Nádasdy Ferenc 1649-ből származó utasításában olvashatjuk: a pásztoroknak „Szent Márton napján, karácson napján, farsang kedden, húsvét napján, valamint régi szokás volt, most is a' kitül mi lehet, megadattassék." A pásztorok megajándékozása a nagy ünnepek, a gadasági év jelentős napjai vagy az emberi élet nagy fordulói alkalmával Fejér megyében is általánosan gyakorolt szokás volt egészen a termelőszövetkezetek megalakításáig. A szokás részleteit a Székesfehérvár melletti Zámoly községben jegyeztem le.