Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

90 Zámolyon a pásztorválasztás áprilisban volt a községházán. Az állattartó gazdák mindig egy gazdasági évre fogadták fel a kanászt és a tehenest. A választáskor a pásztorbérben is megegyeztek. Ez még századunk első felében is az állatok után járó termény: búza, kukorica, burgonya volt. A pásztoroknak a pásztorházban biztosított lakást a község. Bérükhöz tartozott még egy tehéntartás, amihez a falu rétjéből szénakaszálás járt. A választás után a pásztorok róni jártak. Minden háznál felírták a legelőre járó állatok számát. A rovás pünkösd táján történt. Ekkor a pásztorok kisebb pénzadományt, rovópénzt kaptak. A fiatal állatok legelőre szoktatásakor is kapott a pásztor néhány fillért, ez volt a szoktatópénz. A malacokat általában az asszonyok, a borjakat a férfiak szoktatták ki a legelőre. A kis állatokat négy-öt napig kellett ki- illetve hazahajtani, amíg azok a legelőre szoktak. Ilyenkor a pásztor külön ügyelt rájuk, ezért kapta a szoktatópénzt. ósszel kihajtáskor gyakran adtak a pásztornak egy-egy tál gyümölcsöt, szőlőt. Lakodalom utáni reggelen a maradékból járt a pásztornak egy tányér sütemény, kulcsoskalács, kuglóf és egy üveg bor. Disznóöléskor hurkát, kolbászt, egy tányér tepertőt kapott kóstolóként. A kisborjú elválasztása után, amikor már jó a tej, ritkán pár liter tejet is kapott a pásztor a gazdáktól. A leginkább figyelemre méltó ajándékozás karácsonykor történt. Karácsony előtti napon, délután a pásztorok köszönteni mentek azokhoz a házakhoz, ahonnan állatok jártak ki a legelőre. Az udvarba lépő kanász hármat durrantott a kanászostorral, a tehenes kürtölt vagy egy kis csengővel csengetett. A konyhába lépő pásztor a következő szavakkal köszöntötte a ház népét: „Engedje az Isten, hogy több karácsonyestét megérjenek erőbe, egészségbe a kedves családjukkal együtt!" A köszöntés után a gazda borral vagy pálinkával kínálta meg a pásztort. Természetesen mindenhol nem itta meg az italt, hanem a magával vitt üvegbe, tejeskannába töltötte. Egy-egy karácsonyi köszöntéskor így még száz liter bort is összegyűjtött a pásztor. A gazda felesége egy darab karácsonyra sütött mákos vagy diós kalácsot adott a pásztornak. A kalácsot kosárba gyűjtötte össze. Annyi kalács összejött a köszöntés végére, hogy a pásztor családja a rokonsággal együtt még két hétig is kalácsot evett. A karácsonyi köszöntéskor még szalonnát, kolbászt, tojást vagy kisebb pénzadományt is kaptak a pásztorok. A pásztorok karácsonyi köszöntése, adománygyűjtése más népek hagyományában is élt. Dél-Oroszországban karácsonykor a házról-házra járó pásztor „bevetette" a házbelieket különféle magvakkal, közben az alábbi jókívánságokat mondta: „Vetek, vetek nyári búzát, zabot, hajdinát a borjaknak, a bárányoknak és minden parasztnak." A jókívánságok elhangzása után a házbeliek kaláccsal ajándékozták meg a pásztort. LUKÁCS LÁSZLÓ APRÓSZENTEKELÉS ESZTELNEKEN / December 28-a, aprószentek napja, a karácsonyi ünnepkör része. Az egyház tanítása szerint Heródes király által Krisztus keresése közben legyilkoltatott fiúgyermekek emlékünnepe. A magyar nyelvterület főként római katolikus közösségeiben