Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

88 világítva az utcákon, fényes hintók robogtak alá s fel, ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus..." Magyarországon a karácsonyfa nagyobb mértékben csak az 1848-49-es szabadságharc után kezdett elterjedni. A fővárosban és a dunántúli városokban aránylag gyorsan, falun jóval lassabban terjedt. Az 1860-as években már rendszeresen nagy fenyőfavásárokat rendeztek a régi pesti városháza előtti téren. A magyar falvakban a 19. század utolsó harmadában még főként csak a protestáns papok, a tanítók, a jegyzők, az uradalmi alkalmazottak családjainál állítottak karácsonyfát. A polgárság körében a 19. század második felében az ifjúsági irodalom és a képes újságok írói és rajzolói népszerűsítették a karácsonyfa állítás szokását. Nagy szerepük volt a karácsonyfa megismertetésében az újságok karácsonyi mellékleteinek és a karácsonyi képes levelezőlapoknak is. A Fejér megyei Sárkeresztesen az 1880-as években a református lelkipásztor és író, Babay Kálmán családjánál állítottak először karácsonyfát, a falu lakosságánál csak az első világháború után lett általános. Korán megjelent a karácsonyfa a vidéki kastélyokban, ahol gyakran az uradalmi cselédek vagy gyermekeik is karácsonyi ajándékot kaptak a földbirtokostól. A karácsonyfát így a kastélyban dolgozó belső cselédség korán megismerhette. Megismertetésében, elterjesztésében nagy szerepet játszottak a fővárosban és a városokban polgárcsaládoknál szolgáló, majd férjhez menésük után a falujukba visszatérő cselédlányok is. Végül a karácsonyfa hazai elterjesztésében az árvaházak és a gyermekkórházak is szerepet játszottak. Ezekben már a 19. század második felében rendszeresen állítottak karácsonyfát a gyermekek számára. LUKÁCS LÁSZLÓ KARÁCSONYI HIEDELMEK, VARÁZSLÁSOK A karácsonyi hiedelmek, varázsló eljárások részben kereszténység előtti elképzelésekből, a téli napforduló és az egykori évkezdet mágikus eljárásaiból, részben a nagyünnep keresztény jellegéből táplálkoztak. A legtöbb varázscselekedetet karácsonyeste, karácsony éjjelén gyakorolták. Székesfehérvár-Felsőváros parasztpolgársága szerint a karácsonyesti harangszóra megnyílik az ég, és egészen az éjféli misére való beharangozásig nyitva is marad. Ezt az időt szeretetben, békességben kell eltölteni, hogy a kis Jézus áldására méltók legyünk. Az éjféli harangszóra pedig az istállóban a jószág is talpra áll. A néphit szerint karácsony éjjelén az állatok is megszólalnak az istállóban. Karácsonyi harangszókor a tordasi lányok kiálltak a szeméttel a hídra. A híd közepére öntötték a szemetet, és amelyik irányból ugatni kezdett a kutya, abból az irányból jött a legény, aki feleségül vette őket. Tordason a karácsonyesti harangszókor az ajtókat fokhagymával kenték be, keresztet rajzoltak rájuk, hogy védekezzenek a rossz szellemek ellen. Kajászószentpéteren karácsonyeste fokhagymával húzogatták meg a tehén tőgyét. A karácsonyi fokhagyma hatásáról Kajászószentpéteren 1951-ben Csontos Sándorné így beszélt: „Mindenkinek kell lenni karácsonyi fokhagymájának a sublótfiókban, mert annak különleges hatása van. Egyszer jött egy asszony, kért tőlem