Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

77 alakú padlásszellőzőt. Alatta sok esetben feltüntették az építő illetve építtető nevé­nek kezdőbetűit és az építés évszámát. Előfordul itt vakolatdísz is. Többnyire stilizált rozettát, egy tőből kinövő virágbokrot megjelenítő. Az orommező felső, külső oldalá­nak lezárására lépcsőzetesen kirakott téglasor, a macskajárda vagy macskalépcső szolgál. A hagyományőrző német lakosság nemcsak építészetében, hanem lakáskultúrá­jában is egyike volt a hagyományos bútorzatot és elrendezési módot legtovább megőrzőknek. A puhafából készült, festett bútorok mellett a keményfa, intarziás díszí­tésű bútorzat is megtalálható volt náluk, utóbbi díszítmény elsősorban a sarokpado­kon. Magyarpolányról szólva nem hagyható említés nélkül a község egyedülálló kálváriája a templom északi szomszédságában emelkedő Kálváriadombon. Ide 153 lépcső vezet fel, a pihenőknél öt stáció látható. A stációk közel életnagyságú, festett, faragott faszobrokat őriznek, a fájdalmas Szentolvasó öt titkát, azaz Jézus kínszenve­déseit ábrázolják. 1770 körül készült, a német Listner testvérek alkotása. A domb csúcsán kápolna áll, déli oldalán a Szent Sírral. Minden bizonnyal ez lehetett a hato­dik stáció. A község 36 műemlék lakóháza, kálváriája, 1763-ban épült későbarokk plébá­niaépület és barokk temploma olyan műemlékegyüttes, amelyet 1990-ben méltán nyilvánítottak a nemzeti örökség részévé. LACKÓVITS EMŐKE ELŐKAMRÁS HÁZAK A DUNÁNTÚLON A Káli-medencében, Kékkúton a Fő utca 55. számú népi műemlék épület elő­kamrás ház. Utcai homlokzata elé, fél szélességben egy 3x2 méteres alapterületű kamrát építettek, amelynek ajtaja a tornácról nyílik, és a szoba utcai ablakán keresztül jól szemmel tartható. Az előkamra valószínűleg utólag épült a házhoz: ezt a hátsó homlokzaton, az előkamra és a szoba falának találkozásánál jelentkező mintegy 40 cm­es kiugratás is jelzi. Néprajzi irodalmunkban a ház utcai homlokzatán helyet foglaló, de ennek csak fél szélességét kitevő előkamrákra elsőként Vajkai Aurél hívta fel a figyelmet 1940-ben.Vajkai Aurél a Pápa környéki füstöskonyhás házakból, Csögléről, Peretakácsi­ból, Lovászpatonáról mutatta be az előkamrákat. Halvány emlékükkel Bakonytamási­ban is találkozott. A lovászpatonai előkamrás ház valószínűleg 1683-ban, a peretakácsi 1779-ben épült. Vajkai Aurél még Zalaszentandráson és a somogyi Tapsonyban derí­tette fel az előkamrás házakat. Szokatlan elhelyezésükre nem talált magyarázatot. Ke­letkezésükkel, használatukkal kapcsolatban Balassa M. Iván azt vetette fel, hogy talán a házhoz beszállásolt katonák számára épültek. Elhelyezésükben biztonsági meggondolások játszhattak közre, mert az előkamrát a szobából, de az utcáról is jobban szemmel tarthatták, mint a konyha mögötti kamrát. Biztonsági okokkal ma­gyarázható az előkamrák gyakori ablaknélkülisége is. Vas megyében a múlt század végén Herman Ottó Sorkikápolnán és Dömötöri­ben fedezte fel az előkamrás házakat. Közülük a sorkikápolnai 1819-ben épült.

Next

/
Thumbnails
Contents