Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

44 sok számára vásároltak. Az 1890-es években a fehérvári lóvásárokban több alkalommal feltűntek a török hadsereg lósorozó bizottságának fezes tisztjei, akik mindig nagyobb méretű lóvásárlás reményével érkeztek. A Székesfehérvári Friss Újság híre szerint 1901-ben: „A böjti vásárban különösen a lóvásár volt élénk, amennyiben több mint 360 lovat vásároltak össze részben az angolok, részben pedig Szerbia részére".Az 1912 őszén megindított első Balkán-háború jelentősen éreztette hatását az az évi dömötöri vásár lóforgalmán is. A felhajtott 1641 lóból ugyan csak 895 kelt el, de ebből több százat Schlesinger és Häuser bécsi lókereskedők vásároltak meg, mégpedig Törökországnak éppen úgy, mint ellenfelei, Szerbia és Görögország részére. A civil lókereskedők a fél országból felkeresték a fehérvári lóvásárokat, a legtöbben Budapestről, Bécsből, a Bácskából és Fejér megye nagyobb településeiről érkeztek. A marhavásárokról elsősorban Bécsbe került a vágómarha. Ennek egy része a Duna-Tisza közéről származott. Az 1890-es években a Kiskunságban több olyan gazda volt, aki a fehérvári nyári vásárra 70-80 borjút is felhajtott. Az 1901-es Szent György napi vásáron összesen 3838 szarvasmarhát kínáltak eladásra, amiből 2829 el is kelt. Vásáraink vonzották magukhoz a vándorkereskedőket, vándoriparosokat és a különböző vándoralakokat is. A székesfehérvári vásárokon az első világháború előtt még láthatók voltak a felvidéki szlovák drótosok, ablakosok', gyógyszeráruló olejkárok. Boszniából érkezett bosnyákok nyakbaakasztott tálcájukról mindenféle apró portékát árultak a bicskától a bajuszkötőig. Megjelentek a vásárban a román medvetáncoJtatók és a cigányok különféle csoportjai, a teknővájók, lókereskedők is. Itt voltak a nótás-,álmoskönyv-, kalendárium-, ponyvanyomtatvány- és kegyszerárusok. Tevékenykedtek az országos vásár forgatagában a pJanétások, akik papagájjal vagy tengerimalaccal húzatták a cédulát, az erőművészek, jósnők, gyorsfotográ/usok és a zsebmetszők \&. A zsebmetszőkről azt tartotta a nép, hogy a vásárokban szabadon tevékenykedhetnek, mivel tevékenységük után az államnak adót fizetnek. A népi jogérzet szerint, ha a vásározók tetten érték a zsebmetszőt, akkor ott nyomban agyon is verhették, nem lett semmi bántódásuk. LUKÁCS LÁSZLÓ HAJÓVONTATÓK, HALÁSZOK, VÍZIMOLNÁROK KELET-DUNÁNTÚLON Kelet-Dunántúlon elsősorban a Dunához kapcsolódott a területi munkamegosztás három fontos része: a hajóvontatás, a halászat és a vízimolnárság. Hajóvontatással a tolnai és az iváncsai hajóvontató fuvarosok foglalkoztak. A lóvontatású hajókon főként gabonát szállítottak Eszék és Budapest között. Az iváncsai Helytörténeti Gyűjteményben ma is láthatunk egy vastag hajóvontató kötelet, ami az egyik helyi hajóvontató családtól származik. A vizenjáróknak, hajóvontatóknak az ercsi Dunaparton búcsújáróhelyük volt, ahol a forrás fölé a 18. század első felében a hajósok Mária-szobrot is állítottak. A dunai halászok Érdtől Tolnáig a ráckevei, a paksi és a tolnai halászcéhbe tömörültek. A Duna szabályozását megelőző korban valamennyi Duna-menti településen jelentős számú halász dolgozott. E korszak viza halászatának két leírását ismerjük