Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

40 A gyermek játéktevékenysége által élettel megtöltött játékeszközök többsége a munkára nevelést szolgálta. A kislányok legkedveltebb játékszere a baba volt. Legegyszerűbb változatai a szaloncukor papírjaiból készített „szalonbabák" voltak. Kukoricacsutkából gyorsan elkészítették a csutkababát, aprócska rongyzsákból és kukoricaszemekből pedig a kukoricababát. A rongybabának két változata is élt: az egyik váza egy két ágban végződő botocska, amelynek ronggyal tekerték be a törzsét, rongyból alakították ki a fejét, de rongytekercs alkotta karját is. A másik esetében két keresztbe illesztett fadarab volt a törzs, amelynek rövidebb végére rongyfejet erősítettek. A babák arcát ceruzával rajzolták meg, ruhájukat pedig a felnőttek viseletét másolva, rongyhulladékból készítették el. A babákkal az asszonyi élet minden általuk ismert és hallott mozzanatát eljátszották. Ahogy egy pécselyi idős asszony emlékezett rá: „Evittük keresztúnyi a pólyás babát, paszitát tartottunk. Kivettük a pólyából, ahogy idesanyánktúl láttuk. Etettük őket: na, egyé' memmét!... De babává* csinyátunk esküvőt, temetést is. Játékbú' még szű'tünk is, de nem tudtuk, hogy van az." Színre vittek minden házimunkát: a főzést, a kenyérsütést, a mosást is. A fiúk inkább lovaztak, szekereztek, sorra véve a mezei munkát, vonszolva az általuk készített bakszekeret, avagy szalmát, homokot fuvaroztattak a kicsiny kordéba befogott ürgékkel. A csoportos, szabályokhoz kötött játékok közül a lányok elsősorban az énekes-táncos, míg a fiúk az ügyességi játékokat kedvelték. A közös játékalkalmak a családi és közösségi életre készítették fel a növekvő gyermekeket, elsajátíttatva velük a közösség erkölcsi szokásait is. LACKÓVITS EMŐKE BABÁK A BALATON-FELVIDÉKRŐL A játék gondolkodást igénylő elfoglaltság, a gyermek testi-lelki fejlődését szolgálja. A játéktevékenységnek jelentékeny csoportját képezik a játékszeres játékok, amelyeket a játékkincs egészéhez hasonlóan a hagyományozódás éltet, egyik gyermeknemzedék adja át a másiknak, de úgy, hogy a különböző korok is rajtahagyják bélyegüket. Ennek a játékszerkincsnek egyik legjelentősebb csoportját alkotja a leányjátékok legfontosabbika: a baba. Már az időszámításunk előtti korból is ismeretesek babák. A 18. századtól pedig folyamatosan figyelemmel kísérhetők a különböző babatípusok. A Balaton-felvidék falvaiban is, hasonlóan a magyar nyelvterület egészéhez, az 1900-1940 közti években a kislányoknak már 3-4 esztendős korukban elkülönültek játékszereik. A játékeszközöknek ez a csoportja az életkori szakaszoknak megfelelően egyszerű vagy bonyolultabb baba volt, amelyet először a felnőttek készítettek a gyermekeknek. A gyermek, elérkezvén az utánzás korához, már nem passzív befogadóként, hanem aktív résztvevőként, a környezetében található hagyományos anyagokból maga készítette el babáit. A babák alapanyaga: az agyag, a papír, a sás, a kukoricacsutka, a kukoricacsuhé (fosztás), a kenderkóc és a termések: makk, gesztenye, kukoricaszem, valamint a