Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

39 tosságát figyelte, szorgoskodott vele az állatok körül, mígnem önállóan legeltetett. Egyik legfontosabb tevékenységük az őrzés volt. A mezőn kezdetben csak apróbb feladatokat bíztak rájuk, például szántáskor az eke után mentek vagy az ostort fogták, hét esztendős koruk után már szénát is gyűjtöttek. Tíz-tizenkét évesen segítettek megjavítani a gazdasági eszközöket és részt vettek minden mezei munkában. Tizennégy éves koruk után már kaszáltak is, tizenötödik évükre teljes értékű munkaerővé váltak. Ha kevés szóval is, de szívesen beszélt az apa a teljesítendő feladatokról, a gazdálkodás körforgásáról. Általában elmondható, hogy a gyermek nemre való tekintet nélkül, a munkába való belenevelődése révén, a családi termelőmunkában való részvétele alapján vált a család teljes értékű tagjává. LACKÓVITS EMŐKE JÁTSZÓ GYERMEKEK VESZPRÉM MEGYE FALVAIBAN A gyermekek felnőttektől független, önálló világa közösségi életükben és játékaikban figyelhető meg - írta 1942-ben Kresz Mária. A Bakony- és a Balaton-felvidék falvaiban a múlt század második és századunk első felében a gyermekek a maguk kis társadalmában életkoronként és nemenként különültek el. Négy esztendős korukig ugyan csak szomszédsági alapon társultak, négy éves kor fölött azonban már három kritériuma volt az egy csoportba tartozásnak: az életkori azonosság, az azonos nemhez tartozás és a szomszédság. Míg az iskola nemek és korcsoportok szerint fogta össze a gyermekeket, addig a közös munkaalkalmak gyakorta a különböző csoportba tartozókat is összehozták. A falusi gyermekek játékairól általában elmondható,hogy egy meghatározott természeti és társadalmi környezetben a gyermek szórakozásainak, alkotó kedvének, utánzási készségének és a társas élet szabályait elsajátító tevékenységének megnyilatkozási formái voltak. A bölcső- és ölbeli gyermeknek a változatos és gazdag mondókák, altatók jelentették a játékot, hisz ebben a korban a gyermek még passzív volt, csak befogadó. Egyszerű játékszerei (ilyen a csörgő) a körülötte lévő környezet érzékelését és megismerését segítették elő. Három-négy esztendős korban egyre aktívabbak lettek a gyermekek a játékban is. A porban és homokban együtt játszódva lányok és fiúk főként a táplálék elkészítésének munkamozzanatait utánozták. Nemenként elkülönülő szerény játékszereiket többnyire még a nagyobb gyermekektől kapták, azonban jelentkezett már az önálló játékkészítés igénye is. A fiatalabb életkori szakaszban (4-6 év) mindkét nemnél az egyszerűbb játékok voltak kedveltebbek, míg a legaktívabb korban (6-12 év) a bonyolultabbak. Játszóhelynek az udvar vagy a tornác egy-egy meghatározott része, az üres disznóól, a pajta mögötti terület, a házak előtti füves térség és a legelő egyaránt alkalmas volt. De a játékalkalmakat az évszakok is meghatározták. Télen a szobába szorulva több játékszert készítettek, míg tavasztól őszig a szabadban elsősorban a szabályokhoz kötött és a kézügyességi, valamint a felnőttek tevékenységeit utánzó játékokat részesítették előnyben.