Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

29 KOMAEDÉNYEK, KOMAEBÉD A parasztság tárgyi kultúrájának egy sajátos, külön csoportját képezik a hagyomány tárgyai, a szokástárgyak: pl. az élet három szükségének, a születésnek, a lakodalomnak, a halálnak, vagy a kalendáris ünnepeknek tárgyai. A szokástárgyaknak nagy és változatos csoportjában külön egységként állanak azok a tárgyak, amelyek megjelenésükben a mindennapok használati tárgyaival megegyezőek, azonban csak egy adott időszakban, jelesen a szülés után használatosak, mégpedig mint a gyermekágyas asszony és a rokon- valamint komaasszonyai közötti kapcsolat alkalmi kísérői. E tárgycsoport használata az egész magyar nyelvterületen általános. Vidékenként változóan 3-5 darabból áll és bennük a rokon- valamint komaasszonyok néhány napig vagy hétig élelmet visznek a gyermekágyas anyának. Az ételhordást „ennivivés"-nek, „komatál"-nak, „komaebéd"-nek nevezik, de előfordul, hogy a keresztelőt követő lakoma elnevezésével illetik: paszita, radina, poszrík, csök Az egyes ételféleségeket külön edényekbe rakták, amelyeket aztán vagy kézbe összefogva, vagy kosárba téve vittek rendeltetési helyére. A levest és a mártást egy 15-20 cm magas, kívül-belül mázas, külső hasi oldalán virágdíszes, többnyire egyfülű, komaszilkének, komafazéknak, komaasszonycsupornak, komacsészének vagy ételesnek nevezett edénybe vitték. Volt egy fedővel ellátott, kehely alakú változata is. A húst általában a fazék tetejére tett tányérba helyezték. De használatos volt az egymásra rakható, 3-4 darab kis cseréplábasból álló ételhordó is, amelybe valamennyi ebédre vitt ételféleség belefért. Utóbbit pamutos kenderből szőtt úgynevezett kantárba téve vitték. Pápa környékén, a Bakonyban vagy a palócoknál a kétfülű, többnyire keménycserép, általában fedővel ellátott levesestál, a komatál is használt volt. Ott, ahol a szokást ma is gyakorolják, például Kalotaszentkirályon, már nem cserépfazekat vagy csuprot, hanem egyfülű, zöld vagy kék zománcos, 2 literes fazekat, a csuprot veszik erre a célra, amelyet a fiatalok piros, az idősebbek kék-fehér pamutból készült edényfogó hálóba tesznek. A rétest, fánkot, kürtöskalácsot vagy egyéb tésztafélét mintás, lapos cseréptálra, a komaasszonytálra, Kalotaszegen úgynevezett nagy cifra tányérra tették. A liter bort vagy mézes pálinkát pedig egy literes, többnyire díszítetlen, vagy csak egyszerű karcolással ékített, kizárólag erre a célra használt hasas, hosszú nyakú üvegbe, a komaüvegbe öntötték és helyezték az ételek mellé. Az ételféléket vagy letakarták egy fehér, általában hímzett vagy beleszőtt virágmintával díszített, többnyire 1 m x 0,5 m, esetleg 1 m x 1 m nagyságú kendővel, a komakendővel, komaruhával, komaasszonykendővel, komaasszonyruhával, vagy belefogták ebbe. Ezt a ruhát pirossal, fehérrel, esetleg kékkel díszítették, a szélére csipkét varrtak. Hozzátartozott a lányok kelengyéjéhez. A Gömör megyei Balogpádáron már kislány korukban elkészítették a lányoknak a majdani komakendőt. Ezt a kendőt máskor és más célra nem használták. Kalotaszentkirályon piros hímzéssel vagy pirosfehér szövéssel díszítették a fiatalokét, kék hímzéssel vagy fekete-fehér szövéssel az öregekét. Valamennyi edényt és ételt egy karra vehető, ovális vagy szögletes alapú, fedeles vagy fedél nélküli kosárba, helyenként pedig kerek alapú, fejre tehető kosárba tették és letakarták. A komaebédet vivő asszonyok általában félünnepi viseletet öltve látogatták meg a gyermekágyast. Az ételt általában egyedül vitték, de ha sok volt a kézbevaló,