Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

30 segítséggel. Segíteni többnyire a gyermek ment, ha nem volt, akkor a férj. Azonban bárki segített is, a gyermekágyas ajtajánál tovább nem volt szabad mennie. A komaedényeket, miután kiürítették, a Bakony vidékén mosatlanul kellett visszaadják, nehogy sírós legyen az újszülött. Kalotaszentkirályon az ebédvivő belépéskor a következőket mondta: „Isten nevelje az újszülöttet anyjának, apjának örömére, az anyaszentegyháznak dicsőségére!" Szentgálon (Veszprém megye) pedig távozáskor így búcsúzott a látogató: „A jó Isten adjon az elment erőd helyett új erőt és egészséget!" LACKÓ VITS EMŐKE KICSI RADINA ÉS NAGY RADINA HÁROMSZÉKEN Háromszék a Székelyföld délkeleti részén található, Kézdiszék, Sepsiszék és Orbaiszék egyesüléséből keletkezett, amelyekhez Miklósvárszék is csatlakozott. Ma Kovászna megye foglalja magába a területet A vidék falvaiban, mint a magyar nyelvterületen általában, a szülést követően a gyermekágyas asszonyt és családját a rokonok, komák, barátok és szomszédok ételajándékkal látják el. Ezt az ételvivést, amint Székelyföld-szerte, úgy itt is radinának nevezik. Maga a szó lakomát jelent. A szokás pedig valójában lakoma és áldomás is, amelyen felköszöntik az anyát és gyermekét. Amíg az anya a gyermekágyat feküdte, családja élelmezéséről asszonytestvérei és a rokon, valamint a szomszéd asszonyok gondoskodtak. Sok férfi örömmel emlékszik vissza erre az időszakra, mert előfordult, hogy egy napon ketten, sőt többen is vittek ebédet. Esztelneken, Háromszék-szerte egyedülállóan reggelit, azaz frustukot is vittek. Gazda Klára kutatásaiból ismert, hogy ez egy literes üvegbe töltött tejes- vagy fekete kávéból, kelt tésztából - úgynevezett kőttes palacsinta vagy fánk, azaz pánkó - és fél liter pálinkából állott. Utóbbit komámasszonypálinkának is nevezték. A kelt tésztából általában egy tányérnyit szoktak csomagolni. Bélafalván és Lemhényben is háromszor mentek radinába. Az első alkalommal azért, hogy elkérjék a gyermeket, vagyis, hogy megkereszteltetvén a kisdedet, a szülőkkel komák lehessenek. Ez volt a kérőradina vagy iátogatarad/na, míg az esztelneki reggeli látogatás a látóradina Utóbbiba csak asszonyok mentek, s ilyenkor megnézték a „kicsibubát" is. Látogató radinábaegy cserépfazék tejeskávét vittek, mellé fánkot, esetleg csörögét vagy palacsintát, „kinek milyen módja volt." Általában komának egy-két pár szokott menni, de emlegetnek egy lemhényi gazdát, akinek 60 komája (30 pár!) volt. A következő alkalommal vitt étel volt a kicsi radina, amelyet Esztelneken féikézradinának is neveznek. Bár Gazda Klára szerint nem volt meghatározott étke, azonban mégis, többnyire ugyanazon ételek szerepeltek rendjében. Általános volt a becsinált leves, amelybe valamilyen tésztafélét tettek: zsírban felpuffasztott tésztát, ez volt a kockatészta. Apró, pici galuskát, esetleg csurgatott tésztát, vagy zsemlegaluskát. A baromfihúst, azaz a főtt majorsághúst apróra vágva tették a levesbe. A múlt században túróspuliszkát, szőlővel édesített tejbekását, mákos galuskát, tökmaglevest is