Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

28 A Székelyföld peremén, havasoktól körülvett, Felső-Háromszék és Csík közé zárt, öt római katolikus többségű faluból álló Kászonszék egyik faluja ez alól kivételt képez. Itt, Kászonaltízen a megszületett gyermekhez nem hívják a keresztszülőket, hanem azok, akik egy családdal komasági kapcsolatba szeretnének kerülni, elkérik a bubát a szülőktől. A szokást megszólításnak nevezik. Hasonló adatok a háromszéki (Kovászna megye) Kisborosnyóról, Bélafalváról és a Maros-menti Gernyeszegről is felbukkantak. Amikor a fiatalasszonyon látszik már, hogy gyermekét várja, akkor az, aki koma akar lenni, elmegy a házaspárhoz elkérni a kicsit. Általában házaspárok mennek buba-kérni, de előfordult, hogy leány, legény is jelentkezik. Azt tartják, hogy az ilyen házasságából később nem lesz semmi. Míg a század első felében 1-2 pár jelentkezett keresztszülőnek, addig manapság 4-6-8-10-12 pár is megjelenik gyermekenként. De rangsor nincs közöttük. Buba-kérni nem mennek üres kézzel: általában fél liter pálinkát, két liter bort és egy tál tésztát visznek (kürtőskalács, fánk vagy valami aprósütemény). A tálat egy négyzet alakú szőtt-hímzett kendő közepébe ültetik, a kendő négy sarkát összefogva kézben viszi az asszony. A bort szatyorba teszik, a pálinkát pedig a férfi a belső zsebébe. Menetelüket soha nem jelzik előre, bár a házigazda sejti céljukat, mikor kezükben a készülettel belépnek. Amikor az italt előveszik, a gazda kinyitja az üveget és ebből kínálja meg mindig a vendégeket. Az első poharat felemelve a kérő család feje a következőket mondja, elkérvén a születendő gyermeket: „Ha az Isten szerencsésen megadja, s beleegyeztek, egy porcikáját szeretnénk a keresztvíz alá tartani." A születendő gyermek atyja erre akkor nem válaszol semmit. A kérők eltávozta után a szülők megbeszélik, hogy kit válasszanak keresztszülőnek. Általában az azonos rangúak, társadalmi állásúak komásodtak. A katonarenden valók (katonáskodó székelyek) gyalogrendűekkel (szabad parasztok) nem lettek komák, de a nagyobb földbirtokkal rendelkezők sem kerültek komasági kapcsolatba a kisebb birtokosokkal. A bubakérés ezt erőteljesen megakadályozta, hisz az alacsonyabb rangúak az esetek többségében nem mentek elkérni egy magasabb rangú gyermekét. Ha ez mégis előfordult, akkor a szülők általában úgy döntöttek, hogy a kérést nem fogadják el. A visszautasításért nem sértődtek meg a megszólítok. A keresztelőt a szülést követő hatodik héten meghatározott órában tartják. Előtte pontosan egy héttel a szülők megkérik a bábát, hogy az általuk kiválasztott kérőket hívja meg nevükben keresztszülőknek. A bába ilyenkor végigjárja a megjelölt házakat, s a következőkkel hívogat: „Vasárnap x órára N.N. szívesen látja a keresztelőre." Ezután a megadott időben a helyi szokásoknak megfelelően történik a keresztelés, a magyar nyelvterület más vidékeihez hasonló mozzanatokkal. A komaság itt sem számít rokonságnak, de a komák között szoros baráti kapcsolat van. A gazdag ajándékozás nem divat, egymást azonban munkával, a rászoruló keresztgyermekeket pedig anyagilag is támogatják. Kaszálókaláka, ganézókaláka, kendernyüvőkaláka, gyapjútépőkaiáka, szénahordókaláka, házépítőkaláka az egymással komasági kapcsolatban lévők nélkül nem zajlik le. Előfordult a koma és komaasszony között szerelmi kapcsolat is, amelyet a közösség minden esetben elnézett. Ma is felemlítik egymásközt a régi szólást: „Ki komájával nem lehet, Mennyországba nem mehet!" ' LACKÓVITS EMŐKE