Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

21 sítette oda a pecekkel. A szilárdan álló kontyra egy sapka formájú gyöngyös „fíkötőt" tett, erre pedig a patyolatot, amelyet áll alatt keresztbetéve, hátul, a háromszögre hajtott kendő lecsüngő sarka alatt a nyakon megkötött. A lábszár közepéig lógó kendősarkot piros szalaggal díszítették, a „fíkötőhöz" pedig gombostűvel erősítették. A kontyolás módja a múlt századtól Kalotaszeg-szerte általánosnak mondható: a menyecske kontyos fejére cifrafőkötőt tettek, rá pedig hosszú patyolatot. A kontyolóasszony egy kosár tésztát és egy üveg pálinkát kapott munkájáért. Felkontyolás után az újmenyecske az udvaron mondott köszöntőt, jelezve asszonyi életének kezdetét „... Léptem egy gondterhes asszonyi pályára, Amelybe de öröm, de bánat több lészen, Mert a leányoknak öröme végtelen. Nagy változás vala éltem folyásába, Tegnap ide értem leányi pártába. Szép ifjúságomnak ékes koszorúja, Mely fejemről az este lejára, Egy asszonyi koronával felcseréltetetí, Holtomig viselni el is rendeltetett..." Áldást kérő szavaira a násznagy is versben válaszolt, ezzel fejezve be mondandóját: „...Ez a konty, mely most fejedre van téve, Isten áldásával legyen körülvéve..." Ezután a menyecske a násznagyoknak, vőféreknek és néhány tekintélyesebb legénynek két végén hímzett, téglalap alakú, hosszú kendőt, úgynevezett habé-kendőt adott, amelyet a jobb vagy bal karjukra kötöttek. A zenészek vállára dísztörülközőt, a hegedűkre pedig piros szalagot kötött. A násznép együtt ment el istentiszteletre, majd a templomból kijőve, zeneszóval, tánccal a Kalota patak hídjára vonultak valamennyien, ahol néhány férfi megfogva az újembert, a hídról lábánál fogva a patakba lógatta. Csak akkor állították talpra, amikor az újmenyecske háromszori hangos kiáltással vallota meg, hogy a patakba lógatott férfi az ura: „az én uram N.N. ne vessék a kútba!" Ezzel az újasszony nyilvánosan, az egész közösség előtt elismerte az elhalás megtörténtét. Hajdan, a múlt században és a század elején egész Kalotaszegen ismert és gyakorolt volt ez a szokás, de az újembert, ahogy az újasszony szavai is utalnak rá, nem a patakba, hanem létrára kötözve egy kútba lógatták. Ennek megtörténte után a vőlegényes és a menyasszonyos ház vendégei egyaránt hazatértek vendéglátóikhoz, készülődve a hérészre, a lakodalom záróaktusára. LACKÓVITS EMŐKE A SZÉKI SELYEMROJTÚ KESZKENYŐ Szék, ez a 13. századtól a 19. század 70-es éveiig mezőváros, az erdélyi Mezőség nyugati részén települt. Több tatárdúlást átélt, az utolsó, az egyik legpusztítóbb 1717. augusztus 22-én érte. Emlékére a református közösség Szent Bertalan napján, augusz-